CyberPress.Sopron

Műemlékvédők találkozója Miskolcon

    Az ICOMOS (Műemlékek és Műemléki Területek Nemzetközi Bizottsága) Magyar Nemzeti Bizottsága idei közgyűlését április 17-én Miskolcon tartotta. Az ülésen kiosztották az idei Möller István emlékérmeket. Az ICOMOS közgyűlése keretében a műemlékesek megemlékeztek Dr. Csemegi József építészről (1909-1963) és Nagypál Juditról (1924–1980). Mindkettőjük munkássága Sopronhoz is kapcsolódott. Csemegi József nevéhez a Szent János templom – “johanniták temploma” – és a Káptalan-terem helyreállítása fűződik. Nagypál Juditról hosszabban is megemlékezünk.
    A közgyűlés másnapján Miskolc volt a színhelye az idei Műemléki Világnapnak is. Az ez alkalomból megtartott tudományos ülés témája a “Műemlékvédelem és a táj” volt. A műemléki világnapon Cselovszki Zoltán, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke az elfogadás előtt álló “örökségi törvény” céljairól beszélt. (E törvény tervezete szerint a százhúsz éves hagyománnyal rendelkező műemléki hivatal megszűnik, helyette “örökségi hivatal” szerveződik, vidéki központokkal. A tervezet tartalmát az építész szakma sok szempontból bírálja.)
    Dr. Fejérdy Tamás a műemlékvédelem és a történeti táj kapcsolatáról adott nagyvonalú, átfogó ismertetést. Dr. Máthé Zsolt a Tokaj-hegyaljáról, mint a világörökségi lista várományosáról szólt. Szó esett a szőlőhegyi présházak sorsáról és a kiskunsági tanyavilág jövőjéről is.

Nagypál Judit (1924-1980) soproni munkássága

    Hosszú évek óta folynak a soproni történeti Belvárost körbeölelő, római alapokra épült középkori várfal kibontásának és bemutatásának munkálatai. Félő, hogy csak kevesen tudják: az ötlet Dr. Kiss Tiborné Nagypál Judit építésztől származik. Az építésznő elképzeléseink megvalósítását sajnos nem élhette meg: 1980. december 4-én, munkahelyén, egy nemzetközi tudományos ülésen lett rosszul: a váratlan halál hivatalában érte.
    Nagypál Judit a diploma megszerzése után az Országos Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa lett: élete során ő mindvégig hűséges maradt e hivatalhoz és a műemlékvédelem ügyéhez is. Előbb Sedlmayr János építész munkatársa volt: kezdetben a Fabricius-ház helyreállításában segédkezett. Első önálló munkája a Hátsókapu 2. számú ház helyreállítása volt (1961-1963). Az ő nevéhez fűződik a kedvelt “Cézár-pince” kialakítása. A Bástya utca 42. számú “Esernyős-ház” első felújítása is az ő feladata volt. (Ma bizonyára szomorúan tapasztalná, hogy az ősi fák között, meghitt kerti környezetben álló épületet utak veszik körbe: eredeti hangulatából alig maradt meg valami.) Tervei alapján újították meg 1966-ban a Két mór-házat.
    Ugyanebben az évben készítette el városunk történeti magjának megújítási programját. Az akkor még kritikus állapotban lévő belvárosi házak megújítására stratégiai tervet dolgozott ki: elképzeléseinek következetes megvalósítása sokban hozzásegítette Sopront ahhoz, hogy 1975-ben elnyerje a hamburgi F.V.S. Alapítvány Műemlékvédelmi Európa-díjának aranyérmét. Jól emlékszem: az átadás alkalmából a Magyar Televízió a Cézár-pincében készített vele interjút.
    Sopron műemléki városrekonstrukciójával az elkövetkező években is erősen foglalkozott. Hihetetlen hittel és energiával szolgálta városunk megújulását. Tervezett, vitatkozott, ha kellett, szembeszállt az akkori idők szűklátókörű várospolitikájával. Rengeteg fontos, szép épület bontását akadályozta meg. 1975-ben a Műemlékvédelem című folyóiratban “Történeti város-rekonstrukció és rehabilitáció Sopronban” címmel írt tanulmányt. “A gyér vállalkozó kedv ellenére időnként jelentkeznek nagyobb tőkével rendelkező beruházók (OTP, ÁB, Állami Áruház stb.)” – írta. “Közülük némelyik igazán kíméletlen, tőkés szokásokra emlékeztető módon diktálja egyoldalú feltételeit, Sopron történelmi városmagjának, belvárosának sajátságait, összefüggéseit stb. figyelmen kívül hagyva. Ellenállás esetén a beruházás visszavonásával fenyegetik a szükségben lévő várost. A két malomkő között őrlődő városi vezetőség kényszerű engedményének szomorú következménye a sokat emlegetett belvárosi foghíjak új beépítése.”
    A Várkerület 39. számú ház elbontása árán építkezni kívánó Ruházati Kiskereskedelmi Áruház terveit sikerült megakadályozni: ma bizonyára lapostetős kockaház állna az egykori Sóház helyén. Cikkében panaszkodott, hogy a csalódott beruházók széltében-hosszában terjesztik, hogy “a műemlékek akadályozzák a fejlődést”. De tiltakozott az “ízes-szagos, színes-zajos” várkerületi piac megszüntetése miatt is, és korholta a soproni polgárokat, mert a városi házak elhanyagoltak, és az udvarokból jóformán teljesen hiányzik a virág. Jó lenne cikkét újra olvasni – hiszen amit írt, ma is időszerű.
    Az 1970-es években az ő elképzelései alapján állították helyre a Rejpál-házat, a Két mór-házat, az Orsolya téri Lábasházat és a Templom utca 2. számú Esterházy palota barokk épületegyüttesét. Egyik utolsó munkája a sopronbánfalvai karmelita kolostor lépcsőjének helyreállítása volt.
    A belső várfal kiszabadítása ma is alapötletének figyelembevételével folyik. A munkát folytató műemlékesek igyekeznek hűek maradni elképzeléseihez. Nagypál Judit közreműködése mégis nagyon hiányzik. A minden iránt nyitott, az idők szavát megértő, a változó adottságokhoz alkalmazkodó építész, a városi hagyományokat védő szakember bizonyára számtalan új ötlettel gazdagíthatná és tehetné még sikeresebbé ezt a munkát.
    Nagypál Judittal Sopronban először az 1950-es évek elején találkozthattunk. Férje, dr. Kiss Tibor, a budapesti egyetem híres professzora Sopron régi ismerőse volt. A második világháború után újjászerveződő Soproni Nyári Egyetemen többször is előadott, és családjával később is gyakran töltötte városunkban a nyarat.
    Nagypál Juditot, az építészt és kollégát egyetemi éveimben ismertem meg. A regensburgi dóm alaprajzát kellett lerajzolnom. Szinte percek alatt előkerítette a hozzá szükséges irodalmat. Akkor és tőle tanultam meg, hogy a kezdő építész – akár ismeretlenül is – bármikor bekopogtathat gyakorló kollégájához: mindig és mindenben számíthat segítségre.
    Kiss Tiborék a Gellért Szálloda feletti műteremház egyik műtermét alakították át lakásuknak: a fából konstruált galéria különös, otthonos hangulatot kölcsönzött az egykori műteremnek. Itt nevelték két lányukat, Juditot és Juliannát. Kiss Tibor 1972-ben hunyt el: Nagypál Judit a régi lakásban ezután egyedül nevelte két kislányukat. Feladatait a legnagyobb gondossággal és kitartó szorgalommal végezte. Terveiért bátran harcba szállt: szenvedélyesen küzdött azért, hogy elképzelései maradéktalanul megvalósuljanak.
    Fájdalmas hiányát nap mint nap érezzük. Emlékét hűséggel őrizzük Sopronban is.

Winkler Gábor

Fő tér 6. szám, Fabricius-ház (Sedlmayr János munkatársaként)
Hátsókapu 2. számú ház helyreállítása és Cézár-pince kialakítása (1961-1962)
Bástya utca 42. számú kerti-ház helyreállítása (1964)
Műemléki városrekonstrukció programterve (1964)
Városfalak rendezési terve (1962)
Városfalak mögül napvilágra került falmaradványok bemutatása, városfal vasbeton támfalú bemutatása (1964-1965)
Műemléki városrekonstrukció terve (1964-től)
Pozsonyi út 9. számú Két mór-ház helyreállítása (1966)
Várkerület 7. számú Rejpál-ház megújítása (1970)
Orsolya tér 5. számú Lábasház rekonstrukciója (1975-1976)
Templom utca 2. számú Eszterházy-palota megújítása (1978)
Sopronbánfalva, karmelita kolostor barokk lépcsőjének restaurálása (1980)

Tanulmányaiból:

Történelmi város-rekonstrukció és rehabilitáció Sopronban. Műemlékvédelem XIX. évfolyam 1. szám. 13-23. p. ill.
Sopron, Hátsókapu 2. helyreállítása. Magyar Műemlékvédelem 1963-1964. ill.

Fotók: index.sopron.hu