|
Levelet hozott a posta…
Levelet hozott a posta…
Nem számlalevelet, nem reklámlevelet, nem hivatalosat, nem fejléccel,
tárggyal, iktatószámmal ellátottat, nem körlevélszerkesztővel írottat,
amelyen a személyes megszólítás ellenére érződik, hogy az valamely szempont
szerint összeválogatott, ábécé szerinti sorrendbe szerkesztett névsor része.
Ezúttal nem kétnyelvű fejléces faxot kaptam, - jelezze, ha nem jött meg
minden oldal ! -, nem a jolly-joker Úrhölgy/Úr titulussal ellátottat, nem emilt és nem SMS-t, nem hangüzenetet, hanem igen-igen régen kapott,
kézzel írott - a borítékon megfelelő helyen, szépen és gondosan megírtan
a feladó és címzett - igazi bélyeggel ellátott, egyes-egyedül nekem
szóló levelet, egy példányban (!).
A levél tartalmilag és formailag olyan, mint ahogyan azt valaha az
elemiben is tanították (tanítják ma ezt még valahol?).
Megszólítás, külön bekezdések, zárás, aláírás, keltezés, minden eleméből
külön érezhető, hogy ezt a levelet egy íróasztal mellett ülve, figyelmesen,
nyugodtan és csendben írták, figyelmet és időt szánt írója a levélírás
műveletének.
A tartalma személyes, a feladó választ vár.
Én meg ez esetben rádöbbenek, hogy erre bizony illik válaszolni és
bizony ugyanígy.
Ezúttal nincs reply, sorok közé szúrt gyors reagálás, forwardolás,
CC és BC és rossz listára küldés. Kénytelen leszek én is szabályos, "klasszikus"
levelet írni, kézzel és tollal. Fehér levélpapíron, egy példányban, megszólítással,
keltezéssel és az összes többivel, komótosan, figyelve a helyesírásra (a megfelelő karakter hiánya nem lehet mentség); kénytelen leszek majd borítékot
keresni, a levelet abba beletenni, leragasztani, a postán bélyeget venni
és a levelet feladni. Ezt már így végiggondolni is egy kicsit sok, annál
is inkább, hogy valahonnan, messziről dereng, hogy minderre - a jelek szerint
- majd megint választ fogok ugyanígy kapni.
Aztán mégis rászánom magam és döntök: most pedig nekifogok a levélírásnak.
Pittyeg a mobilom, nézem a közben érkezett SMS-t: +kaptam okes. Aláírás
nincs. Nem számít, megkeresem, kiderítem ki az, és hogy mit is akart, visszahívom,
de az már biztos, hogy az előbb tervezett válaszlevelet megírni most már
nincs időm.
Talán majd holnap, vagy esetleg felhívom a feladót és megkérdem, hogy
nincs-e mégis egy e-mail címe...
té
|