|
Tájak és virágok - Nagy Imre István képei a Plaza Galériában
Nagy Imre István: Tájak és virágok
Nagy Imre István Sopron Plaza Galériában május
elsején nyílt kiállítását Sz.
Nagy Sándor festőművész-restaurátor,
a Soproni Képzőművészeti Társaság
elnöke nyitotta meg.
A megnyitó beszédből a jelenlévők megtudták,
hogy az 1949-ben Fertőrákoson született Nagy Imre István,
akinek tanárai Roisz Vilmos és Szarka Árpád
voltak, 1995 után kapcsolódott komolyabban a képzőművészeti
és alkotói tevékenységhez; tagja a Soproni
Képzőművészeti Társaságnak, amelynek
minden belföldi és külföldi kiállításán
részt vesz.
Jelen cikknek nyilván nem (első sorban) a megnyitó
beszédről kellene szólnia, sokkal inkább a kiállításon
látható képekről. Ennek ellenére kénytelen
vagyok a megnyitó beszédre hivatkozni, illetve abból
idézni. Egyrészt azért, mert az abban elhangzottakat
olyan festőművész mondta, akiről szakmai felkészültsége
révén joggal feltételezhetjük, hogy megállapításaiban
képes reális átfogó képet adni a társaságbeli tagtársának műveiről, másrészt azért, mert néha a megnyitó beszédet
hallgató szemlélőnek támad olyan szokatlan érzése, hogy nem egészen az, amit hall és az, amit lát.
"Témái: a nyitott széles táj, váltakozó évszakokban, színes gyümölcsök gusztusos tálalásban, de egyszerű megoldással, és virágképek. A képek felületi megmunkálása, fakturális
megjelenítése pasztózus, mondhatnám helyenként zamatos. A festő nagyon ügyes, kísérletező munkája során sok új fogásra jött rá, melyeket munkáiban nagyszerűen kamatoztatott" - hangzik el a megnyitó beszédben, és talán valamivel több, mint a szubjektív véleményalkotásból
származó véleménykülönbség, hogy az aprólékos munkával megfestett - "mesebeli" tájak, gyümölcsök és virágok - láttán és az elhangzottak hallatán a kreativitás mélységéről
és hatóköreiről kezd el gondolkozni a szemlélő.
Azt, hogy miről ismerszik meg az inventív, esetleg innovatív
jelleget hordozó alkotás, talán még igen, ám a kreativitás felsőfokát: a gyökeresen újat teremtőt, amely során az alkotó a mű alkotóelemeit teljesen új összefüggésekbe illeszti, legyünk őszinték, senki sem itt fogja keresni.
Arra viszont már választ kaphat a plaza-látogató, hogy mi az, ami az expresszív alkotóképességet a produktívtól megkülönbözteti.
A hely szelleméhez és hagyományaihoz ragaszkodó kiállítás elsődleges célja, hogy a látogató (és vásárló)
elégedetten távozzon. A látogató (és vásárló) pedig akkor elégedett, ha azt találta meg a tárlaton, amit keresett, és ez esetben a szervezők is biztosítják, hogy mindig sokan legyenek elégedettek.
té
|