Rovat: Diákélet - diákszáj
2001. május 13., vasárnap 21:00
Kirándulni jó
Találkoztam egy gimnazista ismerősömmel és mondta, hogy az érettségi szünetben mennek osztályt kirándulni. Rögtön beugrottak az elmúlt évek osztálykirándulásai... Akkor még volt kirándulási szünet, két nap... Két évben a Fertőre mentünk egy-egy nagyon jó hangulatú hétvégére: együtt voltunk, játszottunk, fürödtünk, osztályfőnököm gitározott és mi vele énekeltünk... Aztán messzebbre vettük az irányt, jártunk a Balaton környékén, bicikliztünk Velemben, majd utolsó előtti évben Egerben sétáltunk. Végig egy különleges hangulat jellemezte ezeket a kirándulásokat, a vonatozást, a történelmi/földrajzi érdekességek megtekintését. Az osztályfőnökünknek, aki mellesleg magyar-történelem szakos volt, minden egyes házról/kőről volt valami humoros története. Kitalálta, hogy a velemi szállásunk igazából Thunderfort birodalma, és ebből közösen egy hatalmas mesét szőttünk. Kerestük a titokzatos MILKA tehenet, Activityztünk, maffiáztunk, éjjel fára másztunk... Az egri kirándulásnál azért már érződött, hogy lassan kezdünk érettek lenni, ugyanis az első este fő programpontja a borospincék koronázatlan királynője, Szépasszonyvölgye volt. De még ekkor is kulturáltan ittunk, mindössze két srác akadt ki. A többi nap már alkoholmentesen telt, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy búsan - sőt, nagyon is vidáman sétálgattunk Eger utcáin. Gimnazista éveim ékkövei ezek a kirándulások... A felnőttek gyakran mondogatják, hogy "Bezzeg az én időmben..." Egy
évvel ezelőtt ilyenkor én is az érettségi nehéz(?) vizsgájával küzdöttem.
De mégis úgy tűnik, mintha gyökeresen megváltozott volna az osztálykirándulások
szelleme. Rengeteg apró hír repked... Rossz volt az időjárás, ezért egy
tizenegyedikes osztály kollektívan leitta magát, mert nem tudtak mit csinálni.
Máshol egy csaj enyhén alkoholos állapotban fogadásból lefeküdt az egyik
osztálytársával... Egy harmadiknak ehhez fogadás sem kellett, sőt másokat
is sikerült belevonni a figurába.
Ismerősöm szerint nem vagyok modern beállítottságú, és csak azért szörnyülködöm,
mert mi nem tettünk ilyeneket az osztálykirándulásokon. Megkérdeztem
tőle, hogy ugye vigyáz majd magára és nem fog sokat inni, mire büszkén
mutatta azt a félliteres vodkát, amit szülői engedéllyel csempészett be
a táskájába: talán kitart majd addig, amíg megérkeznek a szállásra.
|