|
Lyme-kór
Nyaranként - júniustól szeptemberig - jelentkező betegségről van szó, ugyan a kullancsok terjesztik, mégis bakteriális eredetű. Nagyon gyakori, melynek száma évről-évre nő. Elterjedését tekintve az USA területén főleg É-K-i, Közép-Ny-i, és a Ny-i vidékeken jelentős, de Európában és Ausztriában, Kínában, Japánban, Afrikában, és Oroszországban is észlelték. A betegséget legelőször 1975-ben írták le Connecticut államban. Az első magyarországi esetet 1984-ben regisztrálták. Az USA-ban a 70-es években végzett járványtani vizsgálat megállapította, hogy a betegség Old Lyme, Lyme, és East Haddamre korlátozódik. A betegeség tünetei - e három város - 12000 fős lakosságából 39 gyermeknél és 12 felnőttnél fordult elő. A betegek kikérdezése során kiderült, hogy az ízületi gyulladásra emlékeztető tünetek előtt egy vagy több héten át bőrükön kiütéseket tapasztaltak, amelyek a mellkason, a hason, a háton és az altesten fordultak elő. Bár ekkor még nem tudták, hogy mely ízeltlábú rovar vagy pók terjesztheti a betegséget, elnevezték "Lyme-i ízületi gyulladásnak". Már jóval előbb, 1909-ben egy svéd orvos hasonló betegséget írt le Európában, melyet ECM-nek (erythema chronicum migras = krónikus vándorló kiütés) nevezett el. Az ECM különféle lehet, megjelenhet a mellkas, a has és az ágyéktájékon. A kiütés vöröses foltként jelentkezik melynek a közepe kivilágosodik. A bőrpír nem feltétlenűl jelenti azt, hogy Lyme-kórral fertőzött az egyén, egyfajta túlérzékeny reakció is lehet a kullancs nyálával szemben, ami néhány óra múlva eltűnik. Vizsgálatok alapján sikerült megállapítani, hogy a betegség közvetítője az Ixodes dammini, míg az ECM-ért az I. ricinus a felelős. A két faj egymásnak nagyon közeli rokona. Csupán az I. dammini, sötét látóterű mikroszkópos vizsgálata során derült fény arra, hogy bélcsatornájában egy szabálytalan alakú baktériumot, ún. spirochétát találtak. 
Albínó nyulakon végzett laboratóriumi kísérletek során a nyulak leborotvált bőrére fertőzött kullancsot helyeztek, néhány hét múlva az ECM-hez hasonló kiütéseket tapasztaltak a kísérleti állatokon. A nyulak bőrét megvizsgálva abban spirochétát fedeztek fel. 1982-re sikerült a Lyme-kórral fertőződöttek véréből, bőréből, gerincvelői folyadékából is a spirochétát lekülöníteni. A spirochéták vizsgálata során kiderült, hogy a Borrelia nemzetség addig ismeretlen faját találták meg a kutatók, 1984-ben a Borrelia burgdorferi nevet kapta. A spirochéta egyetlen sejtből áll, lazán feltekeredett, balmenetű spirál, 30 mikrométer, 7 csavarulattal, átmérője 0,18-0,25 mikrométer. A spirochétát számos emlős, és az I. dammini valamennyi fejlődési stádiumában kimutatták. A kullancsokról: Hosszú lábaik végén karmok és tapadó párnácskák vannak. A fej kicsi, és hozzátartozik egy ún. hiposztoma, ezt a készüléket fúrja az áldozata bőrébe, majd ott hajszáleret keres és szívni kezd. A hiposztoma fogazott felszínű, tehát a rögzítést is szolgálja. A hiposztoma mellett két tapogatót is találunk, melyek segítségével érzékeli a meleg vérű állatokat. A kullancsok több, mint 40 betegség vectorai, nemcsak embereket, állatokat is megbetegít. A kutya élősködője a Dermacentor variabilis, ez ellen van védőoltás, Lymewax néven. A felszívott vért eredeti térfogatának 1/3-ára sűríti, és a felesleges folyadékot nyálmirigyein át visszaengedi áldozatába. Ha egy napon belül észrevesszük a kullancsot testünkön, a fertőzés veszélye kicsi, 2 nap múlva 30%, 3 nap elteltével már majdnem 100%. Klinikailag a Lyme-kór 3 szakaszra osztható: I. szakaszban: az ECM kiütés megjelenése - egyes betegeknél a kiütések nem jelentkeznek. 2-30 nappal a csípést követően egyéb panaszok léphetnek fel: - erős fáradságérzet - láz, hidegrázás, borzongás - fej és hátfájás - nyirokcsomó-duzzanat - hányás, görcs. II. szakaszban: - idegrendszeri rendellenességek, - vázizom egyes helyeken való erős fájdalma, - a betegek 5%-nál megjelennek 3-6 héten át tartó szívpanaszok, esetleg pitvar-kamrai blokk, - agyhártyagyulladás, vagy felléphet a Bell-féle bénulás (az arcizmok egyik oldali lebénulása). III. szakaszban: a betegek 60%-nál néhány hónap vagy 2 év elteltével az ECM megjelenése után ízületi gyulladás, a járás nehézkessé válik, a térdízület erős fájdalma. Pszichés funkciózavarok fellépése: aluszékonyság, emlékezetkiesés, hullámzó kedélyállapot, a tartós figyelem elvesztése. Kezelése: Antibiotikummal, penicillin tartalmú szerekkel: tetraciklinnel, cefalosporinnal. Az antibiotikum adagolása után a betegség tünetei átmenetileg megnövekednek, ez a Jarisch-Hexheimer reakció. Kétféle elméletet dolgoztak ki a kutatók ezzel kapcsolatban, mely szorosan összefügg az immunrendszerrel: 1, A spirochéták antigénjéből és a beteg ellenanyagaiból és komplementjéből immunkomlpexek halmozódnak fel az ízületekben, ezek vonzzák a neutrofill granulocitákat (fagocitózisra képes fehérjék), amelyek az antigén ellenanyag együtteseket megtámadó enzimeket termelnek, melyek megtámadják az ízületeket, a csont- és a porcszöveteket, és ízületi gyulladáshoz hasonló tüneteket okoznak. 2, Nemcsak a neutrofill granulociták által okozott enzimek, hanem az immunrendszer interleukin 1 (IL-1) elnevezésű anyaga is immunreakciót vált ki. Az IL-1 egy fehérje, amit a makrofág fehérvérsejtek termelnek, és szerepet játszik az immunválasz szabályozásában. Összehangolja a szervezet bakteriális fertőzésekre adott immunválaszát, szabályozza a láz kialakulását, a neutrofill granulociták csontvelőből való kijutását. Az IL-1 legerősebb kiváltó ingere egy cukor- és zsírmolekulából álló lipopoliszacharid (LSP), amely minden baktérium sejtfalának külső rétegében megtalálható, így a B. burgdorferi is tartalmazza. Az LSP tehát az IL-1 felszabadulását váltja ki. Kísérlet: nyulakat tisztított LSP-vel oltottak be. Az LSP-t intravénásan kapó nyulak néhány óra alatt belázasodtak, amikor pedig az LSP-t bőr alá fecskendezték, ECM kiütések jelentek meg. Amikor makrofágot és B. burgdorferit együttesen tenyésztettek a spirochéták jelenlétekor a makrofágok nagy mennyiségben termeltek IL-1. Valószínű, hogy a III. szakaszban megjelenő ízületi gyulladásban nagy szerepet játszik az IL-1. Az antibiotikum nagy számú spirochétát öl meg, ezzel viszont nagy mennyiségű LSP kerül a véráramba, következésképp megnő az IL-1 termelődése. Újabb kutatások: 1997. február. 3-án a SmithKlein Beecham gyógyszercég sajtóközleményben tudatta, hogy az USÁ-ban 11000 ember részvételével kipróbáltak egy védőoltást a Lyme-kór ellen. Ez az oltás a B.burgdorferi egyik sejtfelszíni fehérjéjét, az Osp-A tartalmazza, lehetővé téve ezzel az immunrendszer számára az ellenanyag-termelést és a baktériumok elpusztítását. Sajnos, Európában a B.burgdorferi törzsben az Osp-A hiányzik. Ezenkívül a B.burgdorferi mellett még két másik faj, a B. afzelli, B.garinii kóroki szerepét is kimutatták. Így Európában az oltóanyagnak 3 baktérium ellen kell hatásosnak lennie, ami elvileg lehetséges, és Svájcban folynak is ezzel kapcsolatos állatkísérletek. ------ A képek forrása:http://hankoczy.netchicken.hu/kullancs/jutka.html |