|
Kilencedikből a tizedikbe - de hova?
Rázós hét némelyeknek
Kilencedikből a tizedikbe - de hova?
A szombathelyi Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium képzőművészeti tagozatán a kilencedik évfolyamosok - azaz az elsősök (a szerk.) - életében nagy jelentőségű ez a hét. Egy év "bemelegítés" után most dől el, ki hová kerül. Ez talán így kissé érthetetlennek tűnik, de már magyarázom is. Többféle specializációból mozaikszerűen áll össze az osztály. Textil, alkalmazott fotóművészet, bútorművesség, grafika, fémművesség, szobrászat és műtárgyvédelmi asszisztens irányultság hívta a tanulókat - no és, természetesen, tanáraik is figyelgették, "kóstolgatták" őket az első évben, vajon ki hová lenne alkalmas. Abszolút kiscsoportos az oktatás, 2-3, 3-5, illetve 5-7 fővel működnek a tagozatok. A grafikára sokan szerettek volna menni, tízen. Esetükben a tanulmányi eredmény, az egész év folyamán nyújtott művészi teljesítmény együttvéve döntött pro vagy kontra. Bizony, voltak könnyek. Furcsa például, hogy textilre és szobrászatra nem jelentkezett senki... Különösen a textil elgondolkodtató, hiszen a huszonöt fős osztályba négy fiú és huszonegy lány jár, a lányokat pedig, az ember azt hinné, vonzza a textil, akár szépsége, finomsága, akár divatközelsége miatt...
Akkor nézzük, mit is jelent, hogy figyelgették őket, nézzük, hogyan történt, történik a kiválasztás ebben a nem mindennapi középiskolában. A fiatalok tanulták az általános tantárgyakat - matematika, magyar, történelem, biológia, kémia stb. -, részt vettek természetesen testnevelés órán is, melyek közül heti egyen népi tánccal foglalkoztak. A szerda a szakmai nap volt számukra. Délelőtt mindannyian - két csoportra bontva - rajzoltak, festettek stb., tehát valami grafikával kapcsolatos tevékenységet űztek. Délután tartották a "forgót". A tanulók hármasával hat hétig minden szerdán más-más, a második osztálytól választandó szakba pillantottak bele, folytattak ott "átmeneti" tanulmányokat. Azért forgó, mert hathetente a három-három fős csoportok helyet cseréltek, s aki addig a textillel foglalkozott például, az átment a fotós forgóra, netán a fémművesre stb., lényeg az, hogy mostanáig mindenki mindenütt járt már, s a tegnapi napon összegyűlt szülő, diák, tanítvány, és kockás abrosznál, az ebédlőben lezajlott a "döntő"... Persze, korántsem ilyen könnyedén, ilyen humorral fűszerezetten - itt hullott az a bizonyos egy-két csepp könny is...
Az osztályfőnöknő néhány szavas köszöntője után az igazgatónő ismertette a helyzetet, miért is gyűltek össze a résztvevők stb., majd a szaktanárok emelkedtek szólásra, egyenként ismertetve egyrészt szakjuk követelményeit, továbbtanulási lehetőségeit, másrészt az osztállyal kapcsolatban szerzett tapasztalataikat; egy-két tanár név szerint is megjelölte azon tanulókat, akiket szívesen látna szakján, akik szerinte, művészi irányultságuk, tehetségük alapján jól tudnának működni azon a területen. Ezután kiscsoportos "darázsfészkek" alakultak - azaz a célzott szak tanára, az oda jelentkezett fiatalok és szüleik elvonultak egy-egy sarokba, esetleg a folyosóra, s folyt a megbeszélés - leginkább a grafika szakra való túljelentkezés miatt. A tanárok igyekeztek meggyőzni a halványabb teljesítményt nyújtókat, a kevésbé lelkeseket, hogy adottságaiknak jobban megfelelő irányba induljanak. Ők hümmögtek, a szülő kérdezett, s a tanárnak tapintatosan, udvariasan, de mégis IGAZ választ kellett adnia, miért nem javasolja az illető diákot az adott szakra - illetve(!): hogy akik egyértelműen megfelelnek a szakra, miért kerülnek oda indokoltabban, mint az említett "problémásabb" csemete. Nem volt irigylésre méltó helyzetben sem diák, sem szülő, sem tanár... Maradt még nyitott kérdés, de ezen a héten az is eldől.
A grafikatanárok - eddigi tapasztalataikra hivatkozva - különösen arról kívánták meggyőzni mind az ifjút, mind a szülőt, hogy a grafika sem csupa rajz, festés - ott is van monotonabb tárgy, hogy csak egyet mondjunk, az alkalmazott grafika (pl. betűk szerkesztése stb.), amiért nem rajong minden diák, de ha ezt a specializációt választja, bizony, e követelményeket is teljesítenie kell... A tapasztalatok szerint a második évfolyam vége felé szokott kiderülni, mennyire nem kedvelik egyesek a szak ezen részét, pedig milyen nagyon ragaszkodtak a kilencedik osztály (az első év - a szerk.) végén a grafikához.
Nos, a művészvilág újabb képviselőjelöltjei lassan megtalálják majd a kedvükre való tevékenységet. Nem baj az, hogy gyarapodtak egy-két jó, netán keserű tapasztalattal; ez is, minden bizonnyal, csak javítja esélyeiket, hogy a nagybetűsben majdan megállják helyüket. A délután végén a szülők által hozott sütemények, üdítők is gazdára találtak, az ifjak a pótszékeket visszacipelték a termekbe, s a másutt ismeretlen rendszerű (és funkciójú) szülői értekezlet szép csendesen véget ért, el-elköszöntek a résztvevők, már csak egy-két tanárt vett körül néhány érdeklődő, s a mosolygósabbik portás búcsúzott a távozóktól.
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|