|
Medárd előtt egy nappal
Isten a vádlottak padján - és más események június elején...
Medárd előtt egy nappal
Június eleje... Generációk nőttek úgy fel, hogy a trianoni NAGYON sajnálatos események nem kapcsolódtak össze tudatukban június elejével. Mostanában már lassan kezd rögződni a fejekben, hogy a hatodik hó nem szép emlék magyarságunk történetében.
Aki hallgatta annak idején a Szabad Európa Rádió műsorait, annak AZ SEM tűnt el a tudatából, ami évszázadokon keresztül minden földművelő "belső órájában" benne volt, hogy mely jeles napokhoz milyen tudnivalók, népszokások kapcsolódnak a magyarság életében. Medárdra gondolok. Ha Medárd napkor esik, negyven napig esik - tartja a népi bölcsesség. Ezt még csak-csak megtartottuk mindegyik "múlt rendszerben" - de kb. ötvenes földműves-feleséggel beszéltem a minap, s nem tudta, mi is kapcsolódik Gergely-naphoz, no és, persze, hogy mikor van Gergely-nap; "megfejtés": március 12-én, és akkor lehet a legelső krumplit elvetni. Ezt természetesen csak példaként említettem, mert a Szent György nap hagyományait sem ismerte... aztán nem kínoztam tovább kérdéseimmel...
Idén a Trianon-évforduló és a Medárd közé esik még egy - szintén már évtizedekre visszanyúló hagyományú - ünneplésre igényt tartható esemény: az Ünnepi Könyvhét megnyitása. Június hetedikén, csütörtökön kezdődik, s az előzetes információk hírül adják: megjelennek Szerb Antal naplójegyzetei. Ha nem emlékszem rosszul, olvastam az író minden könyvét, de legkedvesebb nekem az Utas és holdvilág - tudom, nem vagyok ezzel egyedül.
"A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.
Már mikor a motoscafon az állomásról befelé hajóztak, és elhagyták a Canale Grandét a rövidebb út kedvéért, Mihálynak feltűntek jobbra és balra a sikátorok. De ekkor még nem sokat törődött velük, mert eleinte teljesen lefoglalta Velence velencesége: a víz a házak között, a gondolák, a lagúna és a város téglavörös-rózsaszín derűje. Mert Mihály most volt először Olaszországban, harminchat éves korában, a nászútján.
Hosszúra nyúlt vándorévei alatt mindenfelé megfordult, Angliában és Franciaországban éveket töltött, de Olaszországot mindig elkerülte, úgy érezte, még nincs itt az ideje, még nem készült fel rá. Olaszországot is a felnőtt dolgok közé tette el, mint az ivadékok nemzését, titokban félt is tőle, félt, mint az erős napsütéstől, a virágok szagától és a nagyon szép nőktől.
Ha nem házasodik meg, és nem az a szándéka, hogy szabályszerű, olaszországi nászúttal kezdődő házaséletet éljen, talán mindhalálig halogatta volna az olaszországi utat. Most is úgy jött el, hogy nem is Olaszországba jött, hanem nászútra, ami egészen más. Különben is, most már jöhetett, mert már férj volt. Most már, úgy gondolta, nem fenyegeti az a veszedelem, ami Olaszország."
És hogy miért írtam cikkemhez azt a mondatot is: Isten a vádlottak padján? Íme!
A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium dísztermében június 4-én 20 órától vetítik a Belgiumból hazatért televíziós szakember, a Kőszegen élő Szűcs István által rendezett Isten a vádlottak padján című filmet, amelyben az iskola diákjai szerepelnek, s a helyszínek között a börtönt és a bíróságot is felfedezhetjük. A film producere, szerzője, vágója: Fr. Theodore Smith O.P.; dramaturg Hoós Ildikó, rendező- és vágóasszisztens Veress Katalin, gyártásvezető dr.Nagy Imréné. Zene: Horváth Imre - adja hírül a Vas Népe június másodikai, szombati száma. Nem hétköznapi hatodik-hó-kezdés, kedves Olvasóim, annyi bizonyos!
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|