Összevissza gondolatok a vasárnapról
Összevissza gondolatok a vasárnapról
Valahol éjfélt üt az óra. Ez természetesen semmi különöset nem jelent.
Az óráknak az a jellemző tulajdonsága, hogy éjfélkor ütnek egyet. Esetleg
tizenkettőt. Vagy csipognak egyet halkan. Esetleg csöndben vannak, miközben
mérik tovább az időt. Persze úgy már egészen másként fest a dolog, ha egy
egyetemista épp Sopronban tölt egy hétvégét. A pesti hatalmas forgatag
és fények után érdekes dolog éjfél után sétálgatni a belváros utcáin. Főleg,
ha az egész sötét. Megvan a maga hangulata. Érdemes kipróbálni. Persze
lehet, hogy a legtöbben nem akarnak belevágni egy ilyenbe, mert mégis milyen
dolog az utcán ok nélkül fel-alá császkálni.
Mert mi értelmeset lehet vasárnap hajnalban csinálni? Természetesen
nagyon sok mindent. Ja, hogy Sopronban? Nos, ez már fogósabb kérdés. Akármilyen
furcsa, itt is nagyon sok lehetőség közül választhatunk. Egy idő után azonban
meg lehet unni a szabadság szardíniásdoboz feelingjét; a 25 éven felüli,
ütemes zenére vonagló, kikent arcú nők látványa pedig csak egy night klubban
dobna fel. Mondjuk, ott sem, akkor már inkább fiatalabb csajok. Maradna
tehát a vendéglátóipari szakhelyiség, hagyományos nevén kocsma. Ismerőseim
szerint a három legjobb (sorrend nélkül) a mély, a vízesés és az angol.
De az sem való minden hétvégére. Ja, lehet tévézni is, de a filmekkel megszakított
óvszer- és samponreklámokból elegem van, köszönöm. Vagy lehet találkozni
egy ismerősnél, és ott jót dumálni. E hétvégén ez utóbbi mellett tettük
le a voksot. De mint minden jónak, ennek is vége szakad egyszer. Éjjel
kettőkor elbúcsúzunk egymástól, és irány a város!
Egy kocsi húz el mellettünk, hangosan bömböl kifele a zene. A Fő tér
felé közeledve éneklés csapja meg a fülem. Felnőttek vonulnak enyhén ittas
állapotban az utcán, dalolnak. Már ha ezt dalolásnak lehet nevezni. Énekelnek.
Azaz próbálnak énekelni. Az egyik fehérruhás férfi majdnem elesik, belekapaszkodik
a Városháza előtt álló emelvénybe. Haverommal haladunk tovább. A megszokottnál
is erősebb vizeletszag fogad minket a Tűztorony alatt. Pedig már felkészülten
jó előre veszünk egy nagy levegőt, hátha meg tudjuk úszni. De nem. Pár
utcával arrébb leállunk egy kicsit beszélgetni. A fehérruhás jön velünk
szembe, már sokkal jobban megy neki a járás. Látszik, hogy idáig gyakorolta.
Nemsokára hazaérek, ágy, alvás. (Ebben a sorrendben.)
Persze a vasárnap az vasárnap. Nemcsak a hajnal izgalmas, hanem a
kora este is. Van egy híres-hírhedt mise. Fedőneve: "félnyolcas". Így
egybe. Hihetetlen, de fél nyolckor kezdődik a Szent György templomban.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan hallottak már róla. Igazi ifjúsági
mise, "zenekari" kísérettel. Régen gitáros misének hívták, azonban most
már van furulya (fuvola?) is, meg néha dob, és rengeteg gitár. Rengeteg
fiatal. Aki rendszeresen idejár, látásból ismeri már a többieket. Nálam
nagyon bejön, már csak a szép emlékek miatt is. Pesten is van hasonló,
szintén rengeteg emberrel, de azért mégiscsak a hazai az igazi.
Persze eddig elég kevés olyan mise volt, amelyen ne csörrent volna
meg egy mobil. Még el sem kezdődött az egész, máris elkezd pittyegni egy
Nokia. Méghozzá az ébresztés. Ilyenkor persze az összes fej hátrafordul,
ez eléggé zavaró lehet. Főleg, mert a 'tettes' mögöttem állt. Elkezdődik
a mise, Bindes atya egyedül jön ki, minisztránsok nékül. Ilyet eddig még
sohasem láttam, de szerencsére nem sokáig tart ez az állapot. Az olvasmány
első mondataként felhívnak néhány fiatalt ministrálni.
Mise után megyek hazafele. Az egyik kereszteződésben két kiscsaj búcsúzkodik:
"Milyen lesz a hajad holnap?" "Majd a fodrászom megcsinálja reggel, nem
tudom." "Ba***g, ezzel nem sokat segítettél." Mert ugye holnap (is) Pünkösd
ünnepe, bérmálkozni fognak. Imho. Átcaplatok a Templom utcát borító sár
jellegű képződményen. Széchenyi István éppen beszélget valakivel. A melósok
böhöm nagy reflektorokat állítgatnak, az éjjeli forgatás előkészülete javában
zajlik. A statiszták már beöltözve csevegnek a Fő téren, éppen ételosztás
van. Mindenki kap egy szép nagy szelet kenyeret. Aztán elkezdődik a munka.
Lépek haza, mert ugyan jó dolog a vasárnap, lehet császkálni, meg minden,
de ettől még nem áll meg a Hallgatók Oktatói Véleményezése, és vasárnap
után jön az új hét, a maga nehéz vizsgáival.
Bacsi
|