|
Koncertelenül
Koncertelenül
Valami frappáns címet kellene kitalálnom ennek az írásnak, de hát maga
a cikk sem lesz az igazi. Ez van, kész. Ha ugyanis igazi lenne, frankó, akkor
kapásból beugrana valami cool cím. Már a helyesírásával is gáz van. De
így jól hangzik, asz'szem. Eh, a mai nap nem karmol engem.
Pedig először minden olyan jól indult... Péntek, délelőtt, Sopron.
Három különböző ismerősöm is hívott az esti koncertre. Állítólag valami
jó rockzene lesz az egyik szórakozóhelyen, a FRISS nevű zenekar koncertje.
Nem mellékes dolog, hogy ezen ismerőseim nem igazán rajonganak a szabad
stílusú szórakozóhelyért. Vagyis nagy szó, hogy most mégis elmennek ide
- ez már jelent valamit. A francia IV. Henrik is biztosan ezt választotta
volna Párizs meg mindenféle mise helyett.
De ne térjünk el annyira, szóval úgy tűnt, összejön a dolog... Az estére
megbeszélt mozi úgyis ugrott a partner állítólagos betegsége miatt, bőven
lesz idő találkozni a haverokkal és kicsit kimozdulni otthonról. Persze,
hogy izgalmasabb legyen a dolog, megspékeljük egy futással is. Csak úgy
spontán, amolyan kocogással, a Lővér körúton. Tessék csak belegondolni,
nem is olyan hosszú távról van szó. 5-6 kilométer? Vagy több? Majd legközelebb
viszek magammal szalagot és lemérem. Vagy legalábbis megpróbálom... Nyolckor
találkozunk az egyik buszmegállóban és egy órával később már újból ott
ücsörgünk. Csak közben tettünk egy kört. A szerencse is mellénk áll, csupán
kétszer kezd el csöpögni az eső, de pár perc után abbamarad. Jobb-bal, jobb-bal. Látunk két buszt is, meg csomó autót, embereket a házak
előtt, kutyák ugatnak mindenfelől. Kifúj, belélegez, kifúj, belélegez.
Mondjuk az uszodai emelkedő eléggé eltántorítóan hathat, de utána már sima
a terep, és a Kresz parkból elénk táruló látványért már megéri ez az egész.
Persze maga a futás is egészséges sport, edzi a testet és a lelket egyaránt.
Inkább mintsem otthon üljek, kézben távkapcsolóval és fontolgassam, hogy
a Földdel mi legyen. (Jut eszembe, nem is tudtam, hogy még mindig megy
a Paula és a Paulina. Kárlosz Daniel épp az ágyon feküdt, persze én már
tudtam is, hogy nem fog meghalni, csak a gonoszok purcannak ki, na meg
Bobi, de hát ő végül feltámadt néhány hónappal később.)
Hazaérek, öntök magamra egy kis vizet, lélekben felkészülök arra, hogy
pár tíz perc múlva ott fogok pörögni egy izzadtságszaggal áthatott, fülledt
kis helyiségben, amolyan izgalmas rock zenére, rengeteg rég nem látott
ismerőssel körülvéve. Ez pedig már alapból tök jó. Ógabona tér, elsőként
érkezek, aztán lassan jönnek a többiek. Mit jönnek, vánszorognak. Úgy látszik,
a futás eléggé megviselte őket. A percek múlásával a koncertre való eljutás
lehetősége is tovaszáll, mint a nagyfeszültségnek ütköző költözőmadár. Marad
egy kis séta a városban. Enyhén ittas fiatalok, valószínűleg egyetemisták.
Ünnepelnek valamit, de nagyon. A Fő téren már megint forgatás. Nem tudom,
akárhányszor megyek el arrafele, mindig ugyanazt a hintót filmezik. Biztos
erről a hintóról fog szólni. Vagy lehet, hogy csak a hintójeleneteket veszik
fel, az összes többit majd utólag számítógéppel rávarázsolják. Kérem,
a technika nagy úr, sokra képes. Persze az amatőrfilm-készítésnek is megvannak
a maga előnyei, erről a csisztu-videó tulajdonosai biztos sokat tudnának
mesélni.
Hazamegyek, bár bennem még mindig él a pörgés vágya. De hallgatok a
többiekre, Salus populi suprema lex esto, ahogy megmondta
Ciceró is. (Ez a titokzatos mondat azt jelenti, hogy a nép szava legyen
a legfőbb törvény.) Mikor belépek a kapun, belegondolok abba, hogy nem
is olyan messze a zenekar belekezd a koncertjébe. Amíg a többiek meg majd
buliznak egy jót holnap (hegyibájkos meg kosaras találkozó), én tanulhatok.
A szomszédos templomon mintha Pest csillogó fényei tükröződnének, bár az
is lehet, hogy csak a forgatásnál használt reflektor okozza ezt a délibábot. De nem hagyom, hogy a pesszimista
hangulat eluralkodjon rajtam, inkább olvasok valami jót, ami felderít.
Találomra lekapok egy könyvet a polcról. A címe: Edgar Allan Poe - A kút
és az inga.
Bacsi
|