Rovat: KultúrVáros
2001. jĂşnius 12., kedd 20:26
Csak kérdések, válaszok nélkül:
Donáth Péter kiállítása. A június 9-én megnyílt négy Körmendi-Csák Galéria-beli kiállítás közül messze a legproblémásabb Donáth Péter művészete, aki 1996-ban, 58 éves korában távozott végleg közülünk. ![]() A katalógus ismertetője írja róla, hogy 30 évvel halála előtt minden korábbi művét megsemmisítette. Érdekes módon így a kiállítás számomra, aki korábbi alkotásait nem ismertem, eleve felteszi a kérdést: milyen lehetett azelőtti alkotói korszaka? Miből váltott ebbe az irányba? ![]() Az után - látható módon - a felületek, felületi formák esztétikuma izgatta, ennek rendelt alá minden egyes formát, mely spontán vagy tudatos módon alakítva kezei közül kikerült. ![]() Már az nagyon sokat elmond az alkotójukról, hogy a nagyon vegyes technikával és különböző témában született műveknek nincs címe. Vannak erőteljesebb, konkrétabb, szűkebb, és vannak szabadabb asszociációra alkalmat nyújtó formai elemek, de címük egységesen "Cím nélkül". ![]() Magam inkább kérdéseknek érzem ezeket a falon és posztamenseken elhelyezett, papírból, fadobozból, antikolt, patinázott gittből, műanyagből (polimerizált plextol) és gyűrt vászonból, festékporból készült műveket. ![]() A néző fantáziájára bízza - immár posztumusz - a kiállító azt, hogy mit lát a felgyűrődött és a patinázott alakban kiemelt formákban, melyek a legtermészetesebb alakzatokban, a föld, a kő, a fák valóságban is biztosan megtalálható alakjaiban keltik az ismerősség látszatát. ![]() Ugyanakkor ezek a kérdések, melyek a művész korszakaitól függően különböző módon kerülnek elénk, nem erőszakosak, sőt néha még a feleletet is megadják korán elhúnyt alkotójuk kérdéseire, amikor a mázolt fáról, az egyszínű fekete tábláról vagy máshonnan már pereg lefelé a rossz kötőanyaggal felvitt szín. Emlékszem, az egyik grafikai biennálén láttam ilyen provokatív fekete egyszínűségeket, melyek visszatérő módon tudakolták az élet alaptéziseit. - DI - |