|
Telepedéstől a gyilkosságig
"Nemesdömölkön nagy számban laktak zsidók, Kiscellben megnehezítették telepedésüket."
Telepedéstől a gyilkosságig
Ahogyan tegnap ígértem, kedves Olvasóim, a Celldömölk történetéről szóló 1927-es könyv reprintjéből most a celldömölki zsidósággal kapcsolatos részből idézek. (Porkoláb István: Celldömölk - Kismáriacell szabadalmas mezőváros - története, Celldömölk, 1927; Szagán és Hajnal könyvnyomdája)
**** Nemesdömölkön nagy számban laktak zsidók, Kiscellben megnehezítették telepedésüket. Ezt a keresztény kalmárok jogos érdeke kívánta így; ők hárman (Joachim, Bánovits, illetve Poppel és Niederreiter) élvezték a kereskedelem szabadalmát a földesúrtól, s adóztak érte. A század 30-as éveiben azért beférkőznek már a zsidók, amint erről a vármegyét is foglalkoztató folyamodás tanúskodik. (Pannonhalmi flt., Dömölki iratok, 1837. Fasc. 27. KK.)
Az apátság nevében 1837-ben Széll Imre ügyvéd folyamodik a megyéhez, hogy a kiscelli piacon a "szekerező zsidók portéka árulását, amiről nem adóznak", az 1836. évi tc. értelmében tiltsa el, mert sok kárt csinálnak a helybeli adózó kereskedőknek. - A vármegye a kérelemnek helyt nem adott, és az egész megyére megengedte a vásározó zsidóknak a kereskedést. - "Bertha Ignác első alispán úr - írja Széll ügyvéd a celli priornak - teljes erővel a szekerező zsidók mellett harcolván, s a többi érdemes tagok magukat ellene szegezni nem akarván, meglett, amit a dicsért úr (ti. az alispán) a zsidók részéről a mások kárával oly nagyon óhajtott, a zalámboló bugyros és szekeres zsidóknak a taxa nélkül való kereskedés megengedtetett. (Ugyanazon iratokból idézve - gyöngyös)
Vasvármegye végzése ellen a királyhoz folyamodnak a szombathelyi kereskedők - csatlakoztak-e hozzájuk a celliek és az apátság, amint Széll ügyviselő akarta, nem tudjuk. Aligha, mert néhány év múlva minden nehézség nélkül telepedik meg a Pick és a Weisz család; az elsőt - állítja a szájhagyomány - maga az akkori főispán kísérte volna Kiscellbe.
Azóta békességes a viszony a földesúr, valamint a polgárság és a zsidók között.
Kiscell közel kétszáz éves történetében egyetlenegy olyan megmozdulást nem látunk, melyből bármely faj, vallás, felekezet vagy nemzetiség elleni gyűlöletre lehetne következtetni. Kiscell lakossága békés, türelmes és éppen nem forradalmi természetű. Majdnem közömbös. Ez adja meg a beköltözöttekből szaporodó városnak nem egységes, határozatlan volta mellett is karakterét. Van benne bizonyos kozmopolitaság, helyesebben hiányzik belőle a helyi vonás, a helyi rög szeretete, ami persze még nem hazafiatlanság.
Forradalmak söpörnek végig az országon, nem múlnak el az 1848-iki szabadság-mozgalmak Vasmegyében sem anélkül, hogy a zsidók ne éreznék a forradalmi viharok bűnöst és ártatlant egyformán sujtoló villámát - de Kiscell ment maradt ekkor és mentes a Károlyi-forradalom, a vörös uralom napjaiban is mindenféle kilengéstől. Kun Béla uraságát komiszságok jellemzik itt is, de a gaztettek és bűnök elmaradtak. Celldömölk a körülményekhez mérten nyugodtan élhette a maga kicsi életét. Zsidó és keresztény, protestáns és katholikus békében éltek egymás mellett. S ez a békés együttélés szinte természetes itt, ahol 1870-ben a zsidó vallású Pick Zsigmond s 1983-ban Rosenberg Lajos a város élére kerültek községbírónak, és kivált az első határozottan sokat tett ebben a minőségben is Kiscellért. Ilyen előzmények után feltűnőnek nevezhetjük azt a gyilkosságot, mely 1921. augusztus 21-ének éjjelén történt, s 5 zsidó vallású polgárt követelt áldozatul - az ellenforradalom. ****
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|