|
Mulandó művészet női módon:
Lévai Nóra textiművész A június 9-én megnyílt négy Körmendi-Csák Galéria-beli kiállítás közül számomra a legvonzóbb Lévai Nóra textiművész kiállítása.  Talán éppen ezekben a bal oldali udvari termekben, melyeket - most már úgy látszik - tartósan kisajátít a textilművészet, láttam már a fémszálas alkotóművészet darabjait. Azok is ugyanilyen sérülékeny, kényes "textíliák" voltak.  Közben azon gondolkodom, hogy a textiművészet vajon csak hagyományból elsősorban női szakma, vagy éppen törékenysége, formálhatósága, a színharmóniák alaphangjai azok, melyek azzá teszik?  Hiába a sok forma, az új technika, a modern, foltozott formavilág, mégis a gobelinek pasztell-színegyüttesei néznek le ránk a falról szokványos, vagy "portrésított" változatban. Már a katalógus ismertetője felfedi előttünk az alkotások egy részének technikáját: a szövetbe hímzett formák és portrék úgy nyerik el végső formájukat, hogy tulajdonképpen az alapanyagot "kivasalással" égetik ki közüle, így a hímzés anyagvilága most már alap nélkül lengedez.  Nem, nem lengedez, mer a fémszálas lehellet-finom formákat fémszögek rögzítik, a kivasalt hímzések pedig üvegek közé kerülnek megóvva az esetlegesség elkerülhető deformáló hatásától.  Sajátságos az így kapott faktúra, de sajátosak a címek is: Vízpart, Toldalék, Hátsó udvar stb. Kiállításbeli formájuk, színviláguk, a mondanivaló megfelelő alakban való megtalálása, és a tagadhatatlanul női eszköztár teszi olyan vonzóvá ezt a kiállítást. A sors íróniája, hogy éppen a nők, a lelkiismeretes takarítónők tehetik kérész életűvé ezt a sok munkát igénylő művészetet: elég egy lelkiismeretes porszívózás, egy nyitvafelejtett ablak huzata, és a bonyolult alkotói formából csak Gombolyag Gáborka marad. - DI - |