|
Diplomakiállítás a Festőteremben Fél gőzzel
Épp errefele jöttem, hogy végre begépelek mindent, és akkor letudtuk ezt a viszontagságokkal terhes diplomaidőszakot is, teljes egészében. Különböző emberek még különbözőbb szavai, félgondolatok peregtek az agyamban, mikor kiléptem a Rákóczi utcai épületből a képekkel teli floppyval a kezemben, aztán rájöttem, hogy vesztettem, és hogy ennek az egésznek ninncs sok értelme. Épp túl lehettek a srácok a szombati extramunkán; egy Cadillac hátsó lámpáját formázó sárgán villogó panelt szereltek fel arra az egyébként pofásnak mondható házra, sajnos. 
Rendben, ennek látszólag nincsen köze semmihez, legkevésbé a néhány épülettel arrébb fekvő Festőteremben látható diplomamunka kiállításhoz. A kiállítás. A kiállításról azt lehet mondani, egyrészt, hogy hamarosan bezár, úgyhogy, aki még nem látta, viszont szeretné, annak sietnie kell. Másrészt, hogy nem elégít ki minden igényt. Kritikát kezdeni szidással elég hálátlan dolog, gyorsan teszem hozzá, azért nem rossz. Diplomát készíteni minden bizonnyal nehéz, és felelősségteljes dolog, tulajdonképpen az első olyan feladat, amelyet minden szempontból meg kell vizsgálni, és körül kell járni. Ezért is meglepő néhány munka, amely számomra az utolsó pillanatban készülő alkotásokra hajaz; végiggondolatlanul és elkészítetlenül, ötlet által meg nem termékenyítve álldogál ez a néhány darab, nem sok, szerencsére. Neveket írni nem szeretek, nem is tudok, van nekik elég bajuk úgyis.  De van egy rakás másik, amelyek nagyon tetszenek, Horváth Anna munkája például, mindenki szive csücske, a lépcsőn felérve balra. Gyermekeknek tervezni, ha jól látom, hálás dolog, mindenki ellágyul, meg ilyenek. A formatervezők egyébként is elég megbízhatóan jó formát hoztak, eltekintve az olyan, kissé meglepő ötletektől, mint a multifunkcionális térdeplőszék, aminek tényleges mivoltáról amúgy nagyon tudnék többet, félek nem fogok.A formatervezésre kiosztott különdíjat Magyarósi Richárd kapta. Sokkal látványosabbak és egyben vitathatóak is voltak az építészeti tervek, egyébként nem csak itt; a Műegyetemet végzett építészek jobbára azt szokták mondani, hogy ennyi foglalkozással nem lehet építészetet tanulni. A szemben álló oldal erre jobbára azzal szokott válaszolni, hogy a kiegészítő tanulmányok elhagyása vezethet végzetes eredményekre. A kiállítás egyébként az első elméletet látszik igazolni, a tervek jók, és kiemelkedően jók Béry Eszter, Török Ádám és további kettő alkotás esetében, akikek a neve nem ugrik be, istenem. De pótolni fogom. 
Ugyanakkor, a terveken a formatervező vér jön át, az épületek tervei előtt állva a látvány olykor megbillen, és a képeken tárgyakat sejtünk kibontakozni, néhány esetben esetlen blöffökkel találkozhatunk. Üvegminaret.
Kinőhető dolgok. OKR |