|
Gyermek Néptánc Találkozó és Fesztivál Vásári körkép a Fő térről
Rikkantott mellettem az árus, aki amúgy jobbára valóban fütyülőket árult, meg mosolygott hozzá széleseket. Meg mindenki.  Ez egy ilyen napsütötte délután azt hiszem mindenkinek, aki szombaton vagy vasárnap kilátogat a főtérre, vagy csak a véletlen veti erre, engem is.  Ahogy sétáltam az Ó utcában, és megpillantottam a sátrakat, bavallom először bosszúság fogott el; láttam én már ilyet eleget, és egyik sem volt érdekesebb a másiknál. Még a jobb helyeken sem szokás tökéletesen kivédeni a giccshegyek nyomulását, a kitömött róka komát puskával kézben, ami több, mint morbid, több, mint kegyetlen, mellesleg, meg a többi fröccsöntött népművészeti dísztárgyak menetelését. Szóval voltak bizonyos kételyeim a főtéren eltöltendő időt illetően, azt gondoltam, nem maradok soká. Most mindjárt öt lesz, és nem egészen háromkor érkeztem, ami jelentheti azt is, hogy tévedtem, alaposat. A kínálat lenyűgözőnek bizonyult, de a legrosszabb esetben is kedvesnek, illetve, egy kivétellel, van egy nagyon csúnya órákat áruló bácsi, ez itt nem a reklám helye.  Vannak bögrék, nagyon sok, a bögre a legjobb vásárfia, ez bizti, egyéb kerámiák, különböző minőségben, árban, stílusban és kidolgozottságban, három négy fegyvergyáros, kardokkal, íjakkal, és akár még dárda hegyekkel is, kékfestőt nem láttam, ami kár, de ezen kívül rengeteg féle anyagú, szabású és színű ruhát igen, továbbá bohócok és apró kedvenc csűrő-csavaró kisiparosok is találhatóak a helyszínen. Sok más. Mint a búcsúban.  A Kecske templom árnyákéban bújnak meg a kézműves asztalok, rálátni a színpadra, ahol húzzák+ropják a fiatalok, nos, most oda indulok épp, helyet dúrok magamnak az ovisok között, és megtanulok végre olyan szalma izét fonni. OKR |