|
Festőterem: Péreli Zsuzsa képzőművész kiállítása
Festőterem: Péreli Zsuzsa képzőművész kiállítása
Péreli Zsuzsa képzőművész Kárpitok, dekollázsok című, a művész három
évtizedes munkásságát felölelő kiállítását a soproni Festőteremben Wehner
Tibor művészettörténész nyitotta meg.
Péreli Zsuzsa a magyar textilművészetet gyökeresen megváltoztató forrongások
- az anyag szétbontásának, a szövés felfejtésének - időszakában indult
el pályáján, akkor, amikor a textilművészetben a konvencionális technikákat
igyekeztek kiszorítani a térbe kilépő, három dimenziós megfogalmazások.
Akkor, a hetvenes évek közepén és ma is a különféle irányzatok és divatok
között (és ellenére) Péreli Zsuzsa megmaradt a kárpitszövés több évszázados,
hagyományos technikája mellett.
Gobelint szőni az őrült sebességek - a computergrafika, a fotó, a villogó
képek - világában hatalmas luxus; és ennél sokkal több: aki ebben a korban
felvállalja azt, hogy a gobelinen át fejezi ki magát, az a korszak elembertelenedett
túlgyorsultságával helyezkedik szembe, úgy, hogy ő maga válik úrrá az időn,
azt a maga teljességében éli meg. És nem ez az igazi művészet egyik ismérve?
Az évszázadokra visszavezethető, hagyományos gobelintechnika és a huszadik
században kibontakozó képépítő módszer ötvöződése úgy jelenik meg a Péreli-kárpitokon,
hogy a művész alkotásaiban meg-megbomlik a szövedék; a síkok szabályos
formátumában talált tárgyak, kiegészítő anyagok szervesülnek textilművé.
A textil síkjából kilépő tárgyak nem applikálva, hanem szövés közben,
a francia gobelin-technikával válnak szervesen el- és leválaszthatatlan
alkotórészévé a műnek, úgy, hogy minden "idegen anyag", ami a kárpiton
megjelenik, mindig és kizárólag a lényeget szolgálja.
És ez egyik leglényegesebb vonása Péreli Zsuzsa művészetének - a dekorativitás
és a mellbevágás, a hatásvadászat és a meghökkentés felületességének hiánya,
vagyis egyszerűen: az őszinteség. Péreli falikárpitjai olyan - a gobelin
technikájára is jellemző - témavilágot feltételeznek, amely nem csak pillanatnyi
aktualitásában, mondhatnánk nem divatjában hat.
A művész az idő és sebesség összefüggésében egyik vagy másik paraméterre
hatva, egyszerre - konkrétan és átvitt értelemben is - több síkban láttatja
a világot.
A falikárpitok mellett a soproni tárlaton láthatók a dekollázsok; ezek
a kollázs és a montázs egyik különleges egymásra ragasztott, majd megmunkált
kép- és szöveg nyomatok - papír alakokat formázó domborművekkel kiegészült
- különleges hatású együttesei: elvontságukban intellektuális képi üzenetek.
A kiállításon a szakrális - ikonokra utaló - munkák mellett megtalálhatók
a régi fotók atmoszféráját, egy-egy értékes, kimerevített pillanat megragadásával
a békeidők hangulatát idéző kompozíciók, különös tájidézések, amelyek egy
rég letűnt korról szólnak; ám korántsem ez a nosztalgikus koridézés a végső
küldetésük. A művek gondolatiságára, érzelmi töltetére a líraiság, a nosztalgia,
a béke, az idill akkor lenne jellemző, ha nem működnének minduntalan azok
a jelenbe vezető visszacsatolások, amelyekben felfedezzük a hétköznapiságot,
a földhözragadottságot, a tehetetlenséget és ingatagságokat, a békés pillanatok
törékenységét.
"Beleszőttél, ott élünk a képeken" - szólt Tolcsvay László személyes hangvételű,
lírai dala a megnyitón, mi pedig az aranymezőben lebegő, a feketén tátongó,
lakatlan épülettömbök fölötti angyal arcában, a kidobott tárgyaink által
övezett szeméttáj látványában, a régi fotográfiáról a mába kitekintő tekintetekben
magunkat véljük felfedezni Péreli Zsuzsa falikárpitjaiban, és egy pillanatra
megdöbbenünk azon, amilyenné a jelenkor valóságát tettük.
A változtatás-változás lehetősége - akár a felcsillanó aranyfonál -
pedig szintén ott rejlik, organikusan beleszőve - felfedezésre várva -
Péreli Zsuzsa minden alkotásában.
Péreli Zsuzsa képzőművész kiállítása megtekinthető július 31-ig naponta
10 és 18 óra között a Sopron, Petőfi tér 8. szám alatti Festőteremben.
té
|