|
XIII. Soproni Érembiennálé
A Lábasházban nyílt meg, az immár 1977 óta tradicionális Érembiennálé. A kiállítást, miután Nemes András múzeumigazgató köszöntötte a polgármester urat és a jelenlévőket, Ivanics Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke nyitotta meg. 97 művész mutatja be munkáit, míg a kisteremben Holdas György szobrászművész, az 1999. évi XII. Érembiennále "Ferenczy Béni-díj" nyertesének önálló kamara-kiállítása tekinthető meg.  Átadásra kerültek a XIII. Országos Érembiennáléra a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által felkért szakértői zsűri döntése alapján odaítélt díjak. Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata nagydíját és a Ferenczy Béni-díj érmet Ligeti Erika szobrászművész, a Nemzeti Kulturális örökség Minisztériuma díját Soltra E. Tamás szobrászművész, a "Civitas Fidelissima", a leghűségesebb város, Sopron MJV Önkormányzatának díját Szöllőssy Enikő szobrászművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját Szentirmai Zoltán szobrászművész, a Rendezőbizottság díját Kótai József ötvösművész, a Pro Kultúra Sopron Kht. díját Szabó Virág szobrászművész, a Magyar Éremművészetért Alapítvány díját Horváth László szobrászművész, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Érem Szakosztályának díját Sipos Mariann szobrászművész a Magyar Szobrász Társaság díját Sipos Barbara szobrászművész, Szabó Géza ötvösmester díját Szabó Imrefia Béla szobrászművész, Kótai József ötvösmester díját a legfiatalabb alkotó: Bohus Áron ötvösművész, a Roisz Alapítvány díját Pucsek Viktor kapta.  Most nézzünk néhány szubjektív szempontot, hogy mi is látható a Lábasház emeletén?
 Hál' Istennek, azért még akadnak valóban szép érmek ezen a kiállításon. Azok pedig, akik ilyen "ál-érmeket" is engednek kiállítani, gondoljanak bele, mi lenne, ha ilyenekkel lenne kitömve a nadrágzsebük! Az idei kiállítás nemcsak megjelenés formájában hozta az eddig is megszokottat, de érdekes paradoxonokkal szolgált: egyre többen használják mások formai ötleteit, míg az ötletgazdák, korosodva, "megérve", visszatérnek a klasszikus formákhoz, már csak a megrendelések miatt is.  Magam méltatlan dolognak tartom, ha egy munkaigényes, művészi érem mellé kiselejtezett kosarakat és ezüstözött rongydarabokat helyeznek el a rendezők (lett légyen az alkotónak bár "arany keze"). Arról nem is beszélek, ha egy selejtes darabot egy kitalált cím "dob fel". Tartalmában sem egyértelmű ez a kiállítás. Nagyszerű telitalálatok, szó- és szimbólum-értő és a megbotránkoztatás határát erősen súroló darabok szomszédolnak a vitrinekben.  Nehogy bárki is azt higgye, hogy minden szabadságnak ellensége vagyok! (A illusztrációk is "vegyesek", de mind az általam jónak tartottak közül valók.)  Külön érdekesség a kisteremben látható kamarakiállítás Holdas György szobrászművész márvány-érmeiből. A "bányász érmektől" kezdődően tisztán látható egy értékkereső magatartás, mely nem mentes az iróniától, a magvas gondolatoktól, a szomorú mosolytól egészen a torz vigyorig. Egységes világkép, némi szimbolikus képzavarral, de ehhez mindenkinek, a művésznek is joga van. Ő is ember.  Végülis a Lábasházban az folytatódik, ami elkezdődött 24 évvel ezelőtt. Gondolom, nálam avatottabbaknak a feldata megfontolni, mit engednek az közönség elé. Ha azt mondom, hogy korszerű ez a kiállítás, akkor találóbb jelzőt nem is tudok mondani. Ugyanazt látjuk a művészetben, amit a mindennapi életben: mindenki saját maga válogat, hol értéket, hol pedig mást választva, többnyire segítség nélkül. A válasz pedig tovább kereshető: mit kezdünk a nagy szabadságunkkal? De ezt kérdezte már máshol más is. - DI - |