|
A tökéletesség megközelíthető! Malcolm BilsonMalcolm Bilson A Régi Zenei Napok zenei estjeinek sorozatában a Fertőd-Eszterházi Esterházy kastályban Malcolm Bilson fortepiano-játékát hallgathatták meg az érdeklődők. Annak ellenére, hogy az előadó neve már garancia egy alig felülmúlható koncertre, maradtak még üres helyek a díszteremben.
 Az ünnepeket el kell tudni fogadni, élvezni minden pillanatát. Ez az Isten-áldotta tehetségű ember szerényen és felülmúlhatatlanul tolmácsolta a műveket, valamint a négy ráadást, melyet a közönség szűnni nem akaró ovációja követelt ki. (Beethoven, Chopin) Tudatosságára jellemző, hogy a TV-operatőr alig megbocsátható kamera-csúsztatgatása sem hozta ki az előadás megkívánta koncentrációjából. A nézőkkel ugyanakkor mint külső szemlélő hallgatta saját játékát (ön-tudat) és osztotta meg a játék örömét, az apró felfedezések sorozatát. Bárki más után Bilson játéka sokkal karakteresebb, a jobban kiemelt részletek közelítik a karikírozás határát, de soha el nem érik. Romantikus játéka ugyanakkor szigorúan megmarad a nem túlhangsúlyozó, emberi mérték érzés-tolmácsolásán belül, semmi túlzás, sőt némi puritán szépség árad belőle. Malcolm Bilson, mint a tökéletesség, megfejthetetlen. A tudatosság és a pillanatnyi hangulatok spontán egymás mellettisége megismételhetetlenné teszik élő játékát. Minden emberben, aki hallgatja, a jót erősíti. Ilyenkor érezni igazán a művészet erejét és hivatását - nem csak szóval, hanem egy anyagi dolog emberi használatában hirdetni: a tökéletesség megközelíthető. (Másképpen is fogalmazhatnék, mint Lélek-rovatbeli, de nem szeretnék senkit kizárni ebből a körből, amibe éppenhogy mindenkit belevont Bilson.)  Nem változott az előadás technikai kivitelezése az utolsó találkozásunk óta. Beszél, elmond egy "story-t", aztán leül és beszél tovább, de most nem a hangszálain, hanem a fortepianón folytatja, amit elkezdett. Ha a kifejezés - "anyanyelve a zene" - értelmét keressük, akkor a kéziszótár helyett tessék Malcolm Bilsont hallgatni! Az ünnepeket nem mi "teremtjük". Azt hiszem, még csak nem is a Bilson-ok, de a tökéletes eszköz lehetővé teszi számunkra az elfogadást, melynek a tartalma mindig aktuális. Ő ugyanis nem autenticitásról beszél - ki merné azt mondani egy ilyen előadás után, hogy másfajta előadás is lehet jó? -, hanem elmondja azt, amit az örök emberiből és az örök szépségből meghallani érdemes. Lehet, hogy nem kritika született a számítógép billentyűzetén.(De szívesen írnék sok ilyen tartalmú írást!) Minden érdekelt talán kérdezze meg Bilsont, hogyan csinálja, de inkább hallgassa meg - nagyon-nagyon sokszor -, mert abban van az igazi válasz. - DI - |