CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Soproni Ünnepi Hetek

2001. július 02., hétfő 18:44


Befogad és kitaszít a világ

Befogad és kitaszít a világ
Mácsai Pál és Huzella Péter Villon-estje

A kissé haramia pózba merevített magiszter Francois keszeg figurája - bő útiköpönyeg, oldalán tőr, sebhelyes lebiggyesztett száj - a Villon-versek legelső 1489-es, nyomtatott kiadásából való. Kortársai, a kevésbé tanultak, kevésbé trágárak és kevésbé gyilkosok (bár ez utóbbit ki tudja?), az aggasztó kortünetek felsorolása és az emberi állapotok feletti konvenciózus siránkozásun nem jutnak túl. Nem tudnak, vagy nem akarnak... és kérdezhetjük (ma, 2001-ben), minek is tették volna?

A társadalomból kitaszított és lázadó Villon - az elátkozott, sorsüldözött, diabolikusan mélyre bukott voltában - ne a kor kifejeződését keressük. Sokkal inkább magát a költőt. Meg nem válogatott szavaival, személyes iszonyattal versbe nyögött, egyéni halálfélelmével, könyörtelenül őszinte és példátlanul botrányos cinizmusával. Saját maga igazságával.
A rangsor szerint felállított bitófák, a macskaköves, romlott Párizs árnyékából kérdezi: hol vannak az uraságok, egyházi méltóságok, vágánsok, goliárdok, hol van ő maga Villon magiszter a mélyről jött és mélybe tartó, a rablóvigyorú akasztófavirág? Francois Villont a törvénytiprások és törvénynélküliségek kaján vigyorával, az igazságérzet könyörtelenségével a középkori komédiások kirekesztett állapotában, fenekestől felfordított konvenciók közepette - amit ő maga egészen másként mondana - az eltékozolt ifjúság és a haragvó káromkodással, frivol utalásokkal teli élet poétájának tartják számon.
Mácsai Pál és Huzella Péter Befogad és kitaszít a világ című Villon-estjének versei és balladái alapja a Kaláka Villon lemeze. Ami a szöveget illeti, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Mészöly Dezső, József Attila Villon-fordításai között megtalálható az előadóknak személyesen ajánlott Orbán Ottó négysoros fordítása. A dallamanyagról tudni kell, hogy egyrészt a Kaláka, másrészt régi breton dallamok, illetve saját szerzemény  felhasználásával állította össze Mácsai Pál és Huzella Péter az est anyagát.


A költő nem nagyon hasonlított ahhoz a színes-mulatságos dörzsölt kópéhoz, amivé a halála után születő legendák stilizálták, üzeni az előadó- és egyben rendezőpáros összeállítása, mondhatnám: Mácsai Pál "Villon-alakítása". Mert Mácsai Pál "eszköztelenül", pontosabban gitárral a kézben és néha anélkül remekel. Igen, maga Villon - fenkölt trágárságával, vallásos áhítatával és öklendezésével - jelenik meg Mácsai személyében, akit hallgatva és látva hirtelen világossá válik, hogy az utókor mitől lát nagyszájú, furfangos léhűtőt a világcsavargóban, a hányatott életű igen hosszú bűnlajstrommal bíró "hősben". Villon amúgy sem személytelen meglátásainak igen személyesen,  kibeszélős alakítója és megformálója Mácsai. Az előadás kétszemélyes. Huzella Péter a zene általi hangulatteremtésben  méltó partnere és társa Mácsai Pálnak, no meg természetesen Kalákás múltjának is "köze van" az előadás létrejöttében.
Mácsai Pál színészi teljesítményének láttán-hallatán, akárcsak Villon agyában, bolond bakugrással jut eszembe a gondolat egy egyszemélyes előadóestről.
Ezt is másként mondaná Villon mester. Az, aki  halálfélelemben, individualizált dans macabre forgatagában tűnt el (végérvényesen?) ezernégyszázhatvanhárom januárjában. Eltűntnek nyilvánították.
Még jó, hogy a költészetet nem lehet eltüntetni.

Fotó: Lobenwein Tamás