|
A kisrigó
Tollatlan óriások tenyerén
A kisrigó
Egy hete nevelődik emberek között. Kerítés és járda találkozásába kuporodva várta sorsát egy pénteki napon.
Hatüveges pezsgősdoboz a lakosztálya, alján forgáccsal. Az egy hét alatt evett már főtt tojást, uborkát, sótlan halkonzervet, palacsintát, mazsolát, őszibarackot. A hosszúkás csíkokra vágott falatok egyike-másika madárhomokba mártva csúszik le a torkán. Szerencséje, hogy lakik a családdal fehér egér, illetve mongol futóegér, nekik köszönhetően van a forgács; valamint három kanári (egyik helyben kelt) - őket szolgálja a tisztított, ásványi anyagokkal dúsított homok.
Ami nincs: giliszta, szöcske és egyéb ilyesmi... No, meg igazi madármama, -papa.
Szépen nő a farka, teljesen betollasodott, összesen három pihécskéje maradt csak. Rövid távokra már tud repülni. Ágyszél, szekrénytető, ablak volt eddig a kikötője, ahol egy-egy "hosszabb" táv után lehuppant. Persze, valakinek árgus szemekkel kell figyelnie minden mozdulatát, mert, ugye... melléktermék is akad...
Még egy-két nap - és útnak indul, bele a veszélyekkel teli (kert)városi szabadságba, ahol autók, macskák és kutyák fognak reá leselkedni.
Két rigó járta már meg a családot az utóbbi években. Kifejletten távoztak. Ő is kezd már önállóan eszegetni. Érdeklődő, okos kismadár. Igaz, időnként még a saját lába körmét is megpróbálja felcsipegetni...
Szomorú történet anya-apa nélküli rigóként tollatlan óriások tenyerén felnőni. Szomorú, de nem lehetetlen. Szomorú, de nem elkeserítő. A túlélést, bizony, valahogy végre kell hajtani. Mindig a jobb jövő reményében. A kisrigó előre néz. Tudom.
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|