|
Villámforma sebhely a homlokon
Taláros talány
Villámforma sebhely a homlokon
Vajon hányan vannak, akiknek, alighogy rápillantottak, már derengett valami a cím kapcsán?
Négy részt adtak már ki magyarul is. A neten utánanézve igazán büszkék lehetünk, egy kedves rajongó összegyűjtötte a szereplők neveit a különböző nációk kiadásaiból, és nyugodt szívvel mondhatjuk, a magyar nevek a legszellemesebbek!
"Néhányuknak" Önök közül talán nem világos, miről is szól ez írás? Hát a taláros talányról! Arról, miért, mivel varázsolta el ifjú, ifjabb és kevésbé ifjú olvasóit a varázslósrácról szóló regényfolyam. A varázslófiú - nálunk, Magyarországon, a negyedik résszel (értsd: negyedik kötet) - befejezte negyedik évét a varázslóiskolában, túl van számtalan hajmeresztő és lélegzetelállító, vakmerő és életveszélyes kalandon, s most nyári szüneten tartózkodik nem-varázsló (azaz mugli) rokonainál.
Talán éppen ezen a nyáron jött el az Önök gyermeke, unokája számára is az ismerkedés egy ismeretlen, fura, teljesen mesebeli világgal, ahol viszont a VISZONYOK teljesen emberiek. Az életből is ismert rokonszenv-ellenszenv; érdek-ellenérdek; követelmény-teljesítmény stb. jelenik meg a sűrűn teleírt lapokon, melyek - hiába gyerekregény a szóban forgó -, egyetlen halvány illusztrációt sem tartalmaznak, se grafikusat, tusrajzosat, se színeset; a kép "mint olyan" egyedül és kizárólag a könyvborítón jelenik meg, slussz. A gyerekek, ifjoncok és egyéb korosztály mégis falja a varázslófiú nagyon különös történeteit.
Bizony, én sem vagyok kivétel. Elolvastam mind a négyet. Hm. Mondhatom, szórakoztató volt. Néhol fárasztó... mármint a sok... khm... már bocsánat, ökörség, ami megjelent a lapokon. Azért, összességében... aranyos, szórakoztató gyermekregény. Azonban... tud erősen brutális is lenni. Kimondottan erősen. Vér, halálos fenyegetés, halál... Szóval... nem is tudom. Jó könyv. Érdekes. Mese, teljesen mese a javából. Készül, vagy már készen is van, a film is, ami a regényből, regényekből készült... Olyan érzése van tőle az embernek, mintha valami igazi középkori rémtörténetgyűjteményt olvasna... Boszorkányok, varázslatok, bűbáj, átok, ellenátok... nem is részletezem tovább. Kérdés tolul fel bennem, hogy mind a négyet elolvastam: 2000-ben, 2001-ben, most és itt éppen ez kell a gyerekeknek, nekünk? Hogy lehet az?
Igen, tudom, a vasorrú bába vagy a hétfejű sárkány sem kutya, de... ennyire ki van éhezve az ifjúság a totális fantasztikumra? Ezzel egyidőben anyák és nagymamák viszont a jellegzetesen érzelemgazdag dél-amerikai sorozatokat izgulják, könnyezik végig... És akkor nem szóltam még, hogy ismét az ifjakhoz térjek vissza, a fantasy-világú társasjátékokról, számítógépes játékokról, és... az "úgynevezett" japán rajzfilmekről... gondolom, tudják, mire gondolok. (Szándékosan nem neveztem meg egyiket sem, nem óhajtok reklámozás vádjával szembesülni, s különben is: népszerűek ezek az én "segítségem" nélkül is.)
S hogy hab is legyen a tortán: az igazi barátságok (iskolás, katona- stb.) valahogy fogynak... Vagy nem jól látom? A fiatalok nem kis hányada nem sportol, elhízik, akaratgyengeség jelei mutatkoznak nála - viszont igen rámenős játékok, filmek stb. tartoznak érdeklődésük homlokterébe. A varázslógyerekek éjjelekig tanulnak, annyi a leckéjük - s a mieink? Na nem, mintha azt kívánnám, hogy éjszakába nyúlóan gyötörjék magukat, de...
Kaotikusnak tűnik ez a dolog, lehet, hogy csak az én számomra? Valahogy... "dézsavü" érzése támad az embernek. A második világháború idejéről tudjuk - aki élt akkor, az talán még emlékszik is, mi, fiatalabbak, csak archív filmhíradókból, élettörténetekből ismerjük -, hogy már évek óta folyt a gyilkos öldöklés - a kaszinókban, a mozikban, mulatóhelyeken pedig minden ment a maga útján (már legalábbis a frontvonalaktól távol), slágerek, divatbemutatók, nyaralások... S ha már későbbre gondolunk - én még nagyon jól emlékszem, hogy a tévéhíradóban "futottak" a vietnamiak a lövészárokban, kifektetett halottak sorait láthattuk, lenapalmozott falvakat... és... nemegyszer, különösen nyáron, nekünk akkorra maradt a vacsora, mert olyan sok volt a munka a kertben, és... menekültek a szerencsétlen polgári áldozatok, mi pedig nyammogtuk a falatot...
Embertelen világot élünk magunknak? Kikapcsolódni meg belebújunk mindenféle fantasztikumba? Hadd jegyezzem meg: nem tetszik nekem az a tüntetősdi, ami a G8-ak konferenciája kapcsán, meg máskor, a globalizáció ellen folyik. Előbb-utóbb bele leszünk rángatva valami újabb diktatúrába, ha ilyen nyugodtan nyammogunk magunk elé, nem gondolják, kedves Lakótársak, itt a Földön?
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|