|
A CyberPress.Sopron stábja jelenti
Milyen szép nap van ma, szerda?
Milyen szép nap van ma, szerda?
Mintha csak egyetlen egy nagy este telt volna el a legutolsó Szigeten töltött napomtól. Forróság, por, hatalmas embertömeg - ezek fogadtak minket, amikor megérkeztünk a fesztiválnak otthont adó óbudai Hajógyári szigetre. A táborhely-keresés nehéz percei után (nem színpad mellé, nem napsütésre, nem Toi-Toi WC-mezõre, nem lejtõre, nem földre) végül elégedetten vertük fel ismerõseinkkel sátrainkat a New York Party Arena tõszomszédságában. (Akkor még csöndes volt az egész terep, s mivel ez az elsõ napról készülõ beszámoló, ezért most nem is részletezem az alvásunkat elõsegítõ tücc-tücc számok címeit.) Tegnap, azaz a nulladik napon már húszezren érkeztek a Szigetre, így nem csoda, hogy a legtöbb jó hely foglalt volt. Az azonban már furcsa, hogy a csomagmegõrzõk (amelyek megnövelt számára annyira büszkék voltak a szervezõk) délután hat környékére már totál beteltek.
A színpadok elrendezése eléggé megváltozott, elõnyére. Mondjuk, az új Metal Hammer színpad nagyon, de nagyon messze van, a Nagyszínpad elõtti teret pedig egy fémfolyosóval kettéosztották. Viszont letették az ígért mûanyag lapocskákat - persze ettõl még száll a por mindenhol.
Vannak sziget-hetijegyet olcsón kínáló alterosok, ételt kunyeráló rockerek, a bejáratnál pénzt kolduló punkok, mobilozó popperek, idõsek-fiatalok vegyesen. Van egy érdekes sátor is: "Langyon, meleg, forró, fiúk, lányok vegyesen" - kaptuk válaszul a "Mi is ez?" kérdésünkre. Aztán itt vannak a krisnások, a rendõrök, a drogellenesek, és még sorolhatnám tovább, de mind a 87 civil szervezet nem menne fejbõl - ezekrõl majd a késõbbi napok során.
A mai napon látott Tankcsapda-koncert pár hónapig az utolsó lesz, mindenesetre hatalmas tömeg "ült le" Lukács mellé, meghallgatni a mondanivalóját. Az utánuk következõ H-Blockx koncert eléggé véresre sikerült, a sérülten játszó dobos keze nem sokáig bírta. A legnagyobb élményt a svéd metállovagok, a Hammerfall nyújtott számomra. A nagy fehér sátor tömve volt, és a tömeg egyfolytában az együttes nevét kiabálta - akik a tömeggel együtt harsogták azt, hogy királyságban élnek (Living in victory).
A nap számunkra Peter Maxwell Davies - Ressurection (Feltámadás) operával ért véget - vagyis pontosabban ez kötötte össze a Sziget elsõ és második napját. A magyarországi õsbemutató kétségkívül jól sikerült, bár fél órával késõbb kezdõdött, és közben apróbb technikai bakik is elõfordultak. Mindenesetre az egész nagyon jó rendezésrõl és elég sok befektetett pénzrõl tanúskodott, valamint sok poénról (az a bevonuló rezesbanda!!!) - más kérdés, hogy utána sokáig vitatkoztunk azon, mirõl is szólt. Ha késõbb lehetõség lesz rá, újból meg fogom nézni. Az tuti.
Aztán hajnalhasadtáig sétálgattunk a különbözõ sátrak között. De ez már egy másik történet...
Sziget, a rendezvény második napja
Bacsi
|