|
Nagyboldogasszony ünnepén
Divatosat könnyű írni, csak az igazat nehéz megfogalmazni. Nagyboldogasszony ünnepe immár - igaz, hogy csak képletes lehetőségként - ismét szerepet kapott egy magát európainak mondó ország naptárában.  Senki nem gondolta komolyan, hogy az anyaság és annak isteni megbecsülése (Mária testének mennybevétele) ma Magyarországon megér egy napot, hacsak az nem kötelező munkaszüneti nap. Talán még minden vezető sem, akiknek becsületükre legyen mondva, hogy (bár volt, aki láthatóan az ökumenikus Hiszekegyet sem tudta mondani) csaknem egy napjukat áldozták az ország köz-méltóságai, híres és jó emberek között, hogy részt vegyenek az esztergomi ünneplésen.  A megjelentek "jó társaságban" voltak, mert ott volt a Magyar Szent Korona is. Az ünneplés egyik - nem titkolt célja volt ugyanis, hogy Magyarországot, annak szent uralkodói után, ismét Szűz Mária oltalmába ajánlják. Lehet, hogy ezek az emberek nem mindenben a legmegfelelőbbek, de azt, hogy szükségük van valamire-valakire, azt egészen bizonyosan tudták.  Az ünnepélyes szentmise után beszédek, majd Melocco Miklós új, szép szobrának felavatása volt a program, (István király megkoronázása) majd a Szent Korona ismét "útnak indult", vissza, Budapestre. Még a hívő embereket is nehéz megmozgatni egy ilyen alkalomkor, sokan mégis ezt a programot választották a mai kánikulai napon.  Lehet azon vitatkozni, hogy a scenárió rendezése mennyiben változtatta meg az ünnep igazi tartalmát, vált egy kicsit nosztalgikus, mesterkélt, művi előadássá. Az ünnep celebrálói, a püspökök, rabbik, a köztársasági elnök és felesége mindenesetre komolyan gondolták szerepüket és az odafigyelőnek igazi értékeket közvetítettek.  Itt Sopronban pedig sokan várták az osztrák vásárlói hullámot, mely a kánikulában elég mérsékeltnek tűnt, japánok mászták meg a Tűztornyunkat, az üzletek nyitva voltak. Gondolom, nem bánták meg, bár nem az "jött be", amire számítottak. Itt a világ egyik síkjáról szólt az élet, míg a másik, melyet csak képernyőn figyeltem, térbe és időtlenségbe helyezte azt.  A Szent György Templomban olaszok jártak vendégségben, nekik ez a fajta térbeliség - úgy látszik - megvolt mindenfajta különleges "rásegítés" nélkül. Még mindig eléggé szanaszét járunk - bár demokratikusan - itt, az öreg Európában. - DI - |