CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2001. augusztus 15., szerda 18:48


Danse macabre

Danse macabre


Diszkó és képregény középkori módra

A danse macabre haláltáncot jelent, de jelenti mindazon sorozatokat, melyeket neves művészek alkottak ezen témában.


Körtánc ábrázolása, esetleg a síkban kiterítve, vagy részletekben egy temető kápolnájának vagy csontházának (ossarium) falán körbefutóan, amelyben felváltva holtak v. maga a Halál és elevenek, különböző rendű-rangú személyek táncolnak: mindegyiknek a párja egy-egy csontváz. Pl. a párizsi "Aux Saints Innocents"-kolostor temetőjének (1425) és a bázeli domonkos kolostor temetőjének falát (1440); mindkettő elpusztult, csak rajzokról és metszetekről ismert.


Megmaradt viszont egy haláltánc-ábrázolás a berlini Mária-templom előcsarnokában (1482). Az ifjabb H. Holbein fametszeteiről már hiányzik a körtánc, és egyáltalán a tánc motívuma (1522-1526; a sorozat 1538-ban jelent meg Lyonban). Az embereket valósághűen ábrázolja foglalatosságaik közben, a halál életük teljében ragadja el őket.
Legelső ismert ábrázolásai a 15. sz. első feléből származnak Franciaországból (danse macabre-sorozatok [dász makábre . . . ] és Németországból (Toten-tanz). Gyakran kísérő szöveg is járul a jelenethez: a táncolók és a halál párbeszéde.


A haláltánc téma eredete máig sincs tisztázva. Lehetséges, hogy a haláltánc három élő, három holt legendájából fejlődött tovább, vagy azokból a színjátékokból, amelyek a bűnbánati prédikációkat kísérték, esetleg abból a 12. sz. óta virágzó irodalmi műfajból, amelyben a halál és az ember vitatkozik, de mindig a halálé az utolsó szó.
Végül az is elképzelhető, hogy a tánc motívuma a néphitben gyökerezik, amely szerint éjfélkor a holtak táncot járnak a sírok fölött. Mindez talán sohasem lesz eldönthető, annyi azonban biztos, hogy a 15-16. sz.-ból fennmaradt számos haláltánc-ábrázolás igen hatásos módon szemlélteti azt a gondolatot, hogy a halál előtt mindenki egyenlő.


Aki Ausztriában jár, az Metnitzben (Friesachtól nyugatra) ne kerülje el az ossariumot, aminek falain - kettő kivételével, ahol csak a vázlatok láthatók - megmaradt egy haláltánc-sorozat.
Aki pedig még külön "ínyencségre" is vágyik, az megnézheti a Haláltánc-múzeumot, sőt nyaranta gyönyörködhet a tánc megvalósított, színpadi változatában, mely a falfestmények szomszédságában, szabadtéren, nem kevés pénzért megtekinthető. Plakátok hirdetik a környéken. Úgy látszik, sikeres a darab...
- DI -