|
Csak kisajátítva?
Az Szent István Királyról alkotott kép - ünnepén - ugyanúgy polarizálódik az emberek bensőjében, mint ahogyan maga a társadalom is csúszik a szélsőségek felé.
 A másik oldalon a szent férfi jellemvonásai erősödnek, aki az Árpádház első, de közel sem utolsó szent alakja. Ott az uralkodó erős keze csak áldást oszt, képletesen és valóságosan: ahol éppen a sokszínűség és ezáltal a mások előtt is felsejlő lehetőség gondolata látszik kiveszni. Ahol az extrovertáltság már-már hihetetlenné teszi az egyéniség egyfajta belső gazdagságát. Újabb megközelítési lehetőség az apa alakja, aki fiát inti (majd elveszíti másik három gyermekével együtt). Ezek az elvek (intelmek) ma is kívánatosak lennének, ha nem kellene minden nap botránykrónikákat átélnünk kicsiben, személyesen, és nagyban a média kiszemeltjeiként. Vajon István mit épített, mit bányászott, hogyan lobbizott, milyen hasznot zsebelt be a tíz falunként megépített templomok, utak és vásárok hasznából? Milyen gyűrűt hordott és milyen pompázatos környezetet teremtett maga körül? Ki volt, aki irigyelte, fúrta, hintette a szóvirágait és bölcsességeit a négy égtáj felé? Nem gazdagabb-e ezen részleges portréknál az egyszeri megközelítésben a Melocco Miklós formálta alak, aki elölről a koronát fogadja, oldalról pedig egy pogányos, kemény arcél fogadja a szobor szemlélőjét? Ha legalább hasonló emberközelbe tudná bármely nyilatkozó államalapítónkat hozni az emberre általánosan jellemző dualisztikus jellemzésben! Vajon a tizedét kiteszi-e egy ember jellemének mindez, ha összeadjuk? Ha nem is személyesen ajánlotta fel országát, vajon nem tőle, nem abból az időből, környezetből eredt-e a szándék, amit egy későbbi utód megtett? Egy igazi uralkodó (és minden ember) ugyanis nemcsak abból áll, amit megtesz, hanem abból is, amit felismer, hogy nem tud megtenni! Vajon ma ki adhatna beváltható garanciát a holnapra? Szent István ünnepén kívánjunk magunknak olyan új nemzedéket, amely sokat tud tenni másokért, és valóban szolgálni képes! Valljuk be: csak emberi szempontból erre ma jóval kisebbek a sanszaink! Legyen azonban meg benne az a józan belátás is, mely a saját lehetőségeinek határaival ugyanúgy tisztában van! Kívánjunk olyan hatalmi csatározásokat, ahol a végső győztes nem az acsarkodók közül kerül ki, hanem az egyszerű emberek sokasága lesz az! Kívánjuk magunknak nem manipulált polgárok sokaságát, akik követik az elsőt mindenben, amit tesz és mindenben, ahol meg tud állni! Ezért talán még többet tenni is érdemes. - DI - |