|
Garamvölgyi László szerint baleset volt Hogyan halt meg József Attila?
Garamvölgyi László szerint baleset volt „Így éltem s voltam én hiába, / megállapíthatom
magam. / Bolondot játszottak velem / s már halálom is hasztalan”
– „Kedves Doktor Úr! Sok szeretettel üdvözlöm. Hiába kisértette meg a lehetetlent.”
– József Attila ( Balatonszárszó, 1937. december 3.)
 Külön érdeme viszont, hogy fókuszába helyezi azt a központi kérdést, ami az irodalmat hatvannégy éve legalább úgy foglalkoztatja, mint a szerzőt, nevezetesen: hogyan is halt meg Balatonszárszón ezerkilencszáz-harminchét decemberében József Attila? És nem is kell annyira elcsodálkozni ezen, teszik ezt rajtunk kívül más szerzők esetében más irodalmak is, csak rendkívüli alázattal, kellő és alapos bizonyítékok alátámasztásával, valamint – ha már egyszer irodalomról van szó – tudományos érvekkel, tudományos alapon. Nemzeti irodalmunk nemcsak elvárja, hanem egyenesen hálás is az efféle törekvésekért, hogy ne kelljen Adyt még egyszer magyartalannak nyilvánítanunk, vagy Petőfi sírját oly sok helyütt keresnünk Európa szomorúság-szaggatta térképén. Ráadásul – hasonló kérdések esetében – rendelkezésünkre áll, segítségünkre siet egy társtudomány, a hermeneutika, ami közvetlenül a legfontosabb kiindulópontra, a szövegre mint elsőszámú közegre támaszkodik, s világít be általa azokba a lelki, illetve alkotáslélektani folyamatokba, amik az akkori valóságkép és adott helyzet legmegbízhatóbb pillérei is egyben. Garamvölgyi László sokat sejtető munkájából ezt hiányolom a leginkább. Hogy honnan jött a vonat, merre ment, hány kocsit akasztottak rá és honnét ugrik valaki alá, ez számomra így, több mint hat évtized távlatából nem lesz más, mint egy feltételezett eshetőség, egy lehetséges teória, aminek görcsös bizonyítgatása ugyanúgy lehetséges, mint annak hermeneutikai érvekkel való cáfolata. 
József Attila inge, amit a végzetes balesetnél hordott Amit – a személyes tiszteleten túl – konkrétan
hiányolok a szerző munkájából: hogy figyelmen kívül hagyja a szöveget
mint elsődleges forrásanyagot, az utolsó versek valóságértékű kulcsmotívumai
mellett / mama-komplexus, kettős én, halálvágy, feláldozási szertartás
/ elsiklik, leegyszerűsíti a költő kezelőorvosának, dr. Bak Róbertnek
írt utolsó levelét, és nem foglalkozik érdemben József Attila akár búcsúlevélnek
is felfogható, közvetlenül a halála előtt írt (vers)töredékével (Drága
barátaim...).
|