|
Serény éjszaka Szombathelyen
Tiszteletjegyesek, sikeres főpróba, éjjel kivilágított Hali-pálya
Serény éjszaka Szombathelyen
Kicsit késve kezdődött, de teljes sikerrel zajlott, illetve zárult a Savaria Karnevál történelmi játékának (szabadtéri színielőadás) nyilvános főpróbája augusztus 23-án délután, este.
A résztvevő statiszták, közreműködők fejenként két-két tiszteletjegyet kaptak, amivel hozzátartozók, barátok tekinthették meg ezt az elő-előadást. Illendően gyülekezett is apró, még apróbb csemete, de nagyon-nagyon nagyothalló Nagyapi is, hogy részese lehessen a produkciónak. "Hunor" - mert a bennfentesek csak így hívják a darab rendezőjét, Bucz Hunort - szervezőkészsége (nem elfeledkezve elkötelezett segítőiről) meghozta a várt eredményt. Bolti eladóból, főiskolásból, alsótagozatosból, sorkatonából és még ki tudja, hányféle gyakorlatlan polgári személyből művészi produkciót létrehozó színigárdát varázsolt a főpróba kezdetére.
Az időjárás a tavalyihoz hasonlóan mostohán bánt a szereplőkkel, értsd: ahogy az nyáron illik, sőt, elvárt az időtől - embert próbáló hőség, kánikula órái alatt "edzették" idáig magukat szereplőink az utóbbi napok során. Csütörtök estére azonban még a szellőcske is feltámadt, a celziuszok is visszavonulót fújtak az elviselhetőség határáig hátrálva, úgyhogy: várakozásteli fészkelődéssel, vicces bemondásokkal, hangos gyermekkérdésekkel tarkított pár perc várakozás után "felgördült" a képzeletbeli függöny, és a homokkal felszórt, kör alakú porondon kezdetét vette a történelem.
Odahagytuk a rómaiakat, oda a honfoglalást is - a múlt esztendő Savaria Játékainál. Idén folytattuk az Árpád-házi királyokkal, majd az Anjoukkal, hogy Mátyás ereje teljében zárjuk, s adjuk át megint az időnek, az újabb 365 napnak, ami alatt ismét évszázadokat átfogó előadást álmodik meg a jövő évi műsor forgatókönyvírója, s így lépegetünk évről évre országunk, illetve Szombathely történelmében napjaink felé.
Váza olyan a műnek, akár egy ágasfa, ha a szereplőkre mint tartópillérekre gondolunk. Főszereplőnk a "királyok", azaz Koncz Gábor - aki újra és újra gyorsan átöltözve, átöltöztetett lóra pattanva sorra alakítja mindegyik megidézett királyt, pl. II. Andrást, Dobzse Ulászlót stb. Klio, a történetírás múzsája mondja tollba a Mátyás korában összefoglalt magyar történelmet Bonfini mesternek, aki nagy pennával karistolgatja a hallottakat a nagykönyvbe. A bolond, a király bolondja a lelke az egész műnek, ő a voltaképpeni "narrátor", aki átkötő szövegeivel átlendíti egyik helyszínt, egyik eseményt a másikba. Ennyi? Ennyien szerepelnek? Nem, nem ennyien. Van csodálatos női ének, remek dobosok, zenészek, a katonák vezetőjét - szintén megannyi átöltözéssel - alakító színész, Beatrix királynő... Voltak még jócskán főbb szerepek, de vesézgessük most pár mondat erejéig Királyt és Bolondját.
Koncz Gábornak "milyen izmost alkarja van!" - hangzott az előadás közben valamelyik közeli székről, amikor olyan felsőruhát viselt, ami láttatni engedte erős, inas kezeit. Koncz Gábornak kijárt még a "micsoda lovaglótudás!!!" megnyilvánulás is! Nem is csoda. Remekül bánt hű társával, lovával. Pedig még vágta is megkockáztattatott ebben a relatíve nagy, de egy vágtató ló számára igazán kicsiny előadótérben. Érthető, szép szövegmondás, eltalált, a távolabbi ülőhelyekről is pontosan értelmezhető, a darabba tökéletesen illő gesztusok.
A bolond, aki a "Marco" névre hallgatott, s a darab elején szamárháton poroszkált be a színre, remek "bohóc", jó csipkelődő, akár egy középkori vén. Tiszta szövegmondás, remek mozgás, abszolút életszerűség jellemezte. Mindenütt ott volt, de egyetlen pillanat alatt el is tudott tűnni (még ha nem a valóságos bújócskára gondolunk is, hanem emberhátak mögött, díszletek mögött való rejtőzésre).
Az előadás végeztével természetesen megvolt a vastaps, majd a nézők eltávozása után Hunor megköszönt mindenkinek mindent, kihirdette, hogy pénteken fél négyre célszerű odaérni az első "igazi" előadás időpontja előtt a szereplőknek, hogy a smink, öltözködés minden rendben végbemehessen. Elpróbálták még a városban "vonulás"-hoz a felállást, majd oszolj következett. Hozzátartozókkal, barátokkal, egyedül mindenki indult haza. Aki magán hagyta a jelmezt, hiszen az idő, mint írtam, kedvezőre váltott, azaz nem kellett a hőgutától tartani a középkori öltözékben, nos, e kevesek elismerő pillantásokat, kérdő tekintetetket, szellemes beszólásokat "kasszírozhattak" hazaútjukon, például a Fő téren áthaladva is, ahol a kerthelyiségek vendégei kissé hangosabbra kellett, hogy vegyék egymásnak szánt mondandójukat, ezen az éjszakán állítják fel ugyanis a korhű árusító sátrakat a Vásártérré átlényegülő központban a szakemberek, s van kopácsolás - deszkák, faalkatrészek zajával vegyítve.
Mindazok pedig, akiknek útja a Haladás Sportpálya mellett vezetett el, illetve távolabbi lakásaikból ráláttak, csodálkozhattak kissé, miért is ég a reflektor, igaz, nem teljes erővel... - a Nemzetközi Diákjátékok többhelyszínes rendezvényének egyik nevezetes helye ez a pálya. Az elmúlt pár napban tehát Szombathely polgárai találkozhattak keleti, amerikai, ukrán, lengyel stb. sportoló ifjakkal, vezetőikkel, az őket kalauzoló "citromsárgákkal", azaz messziről rikító citromsárga-pólós fiatalokkal, akik a "tolmács és városban-tájékozódást-segítő" feladatát látják el - illetve reneszánsz ruhás statisztákkal, akik csak elugrottak egy kicsit ide vagy oda a városközpontban, dehogy vették volna le jelmezüket, mindjárt menniük kell vissza, és... olyan jó móka ez az egész szabadtéri előadás, ez az egész önkéntes megmozdulás: A Savaria Karnevál.
A városban sokáig vitatkozgattak a honanyák és honatyák, mi is legyen a Ferences-kert sorsa; nem hiszem, hogy ennél a szabadtéri színpadságnál egyedibbet, különlegesebbet, városunk gondjaik után futkosó lakosainak nagy százalékából IGAZI KÖZÖSSÉGET kovácsolóbbat kitalálhattak volna. (Hiszen a lovak, a szekerek helybeli lakosok tulajdonát képezik. A jelmezeket helyi szakiskolások készítették. A szervező aprómunkából - útlezárás, forgalomelterelés, a felvonulás biztosítása stb. szintén sokan veszik ki részüket.) Most pedig, hogy a nézőtéri lelátók száma is bővült, remélem, aki csak akarta-akarja látni az előadást, nem kellett csalódnia, sikerült jegyet szereznie vagy a pénteki, vagy a szombati műsornapra. A teutonok, a jobbágyok, Beatrix, a gólyalábas mutatványosok, a fekete sereg, a lovak és lovasok, a főszereplők... - mindent megtesznek, hogy a kedves néző a végén vörösre tapsolja tenyerét - tanúsíthatom: mindent megtesznek. Legyenek üdvözölve Önök is ünneplő városunkban, kedves Olvasóim!
- gyöngyös -
|