CyberPress.Sopron

Országos honismereti pályázaton a díjnyertes munka

Szülőföldünk megyei honismereti pályázaton Hárs József Fertőboz krónikája (1887-1946) című munkája első díjat kapott a felnőtt helytörténeti kategóriában. A krónikát Krißanitsch Josef jegyezte le német nyelven, majd fia Rudolf és unokája Franz egészítette ki.

– Hogyan sikerült hozzájutni a 353 oldalas kézirathoz?
– Akár hiszik, akár nem, egy sajtóhibának köszönhetem, hogy – ha csak fénymásolatban is – a kezembe került a kézirat. Évekkel ezelőtt írtam néhány sort a községről, amelybe valahogy becsúszott egy évszámtévesztés. Ezt az írásomat olvasta Krizanits Ferenc, aki Bécsből Sopronba jött, hogy megkeressen. Krizanits úr kompromisszum-készségének köszönhető, hogy nemcsak életben hagyott, de a múzeumnak ajándékozta a faluról összeállított kis könyvét, valamint néhány hétre a nagy munka fénymásolatát. Megengedte, hogy lemásoljuk és közkinccsé tegyük.
– Mennyi munkába került a krónika jelenlegi formába öntése?
– Az egyik legnagyobb gondot az okozta, hogy az eredeti kézirat túlnyomó része gótbetűs írással készült. Bár – szerencsére – elég olvasható volt a kézirat, mégis voltak helyek, amelyeket nehezen lehetett kibogózni. Megpróbáltam mai nyelvre fordítani a nyelvjárási kifejezéseket, egységesíteni a helyesírást. A szöveg rendezése, géprevitele után bevezetővel és magyar nyelvű tartalmi vázlattal láttam el a krónikát. Az egész munka körülbelül négy hónapot vett igénybe.
– Mi a haszna egy ilyen munkának?
– Helytörténeti szempontból mindenképp jelentős. Olyan információk, adatok vannak benne – nemcsak a Krizanits családról –, amikről eddig kevés információnk volt. Olvashatunk benne például az 1903-as tűzvészről, mikor egy órán belül harminchat ház és harminc melléképület lett a tűz martaléka. Egy másik érdekes feljegyzés 1945-ből való, amikor arról ír a krónikás, hogy 1944. december közepétől 1945. január 23-ig a bozi állomáson vesztegelt a Szent Koronát szállító aranyvonat. Ugyanebben az évben, január 15-én ezer zsidót hajtottak végig a falun keresztül ismeretlen helyre. Krißanitsch Josef szemszögéből láthatjuk tehát a magyar történelemnek egy jelentős, viszontagságos szakaszát. Egy másik haszna, hogy a szerző pontos leírásokat ad az időjárás alakulásáról. A meteorológusok számára ezek a helyi információk érdekesek lehetnek. Mivel a Krizanits-család mezőgazdasággal foglalkozott, sok adatot találunk benne, hogy milyen terményekkel értek el eredményeket.
– A krónika 1946-tal zárul.
– A fiú, Rudolf 1955-ig kiegészítette. Érdekes és fontos volna feldolgozni a község egész történetét, de ez olyan munka, amire én már nem vállalkozom.
– Mi lesz a krónika további sorsa?
– A megyei forduló után országos pályázatra kerül az írás. Ha ott is sikerül jó eredményt elérni, akkor elképzelhető, hogy kiadják könyvben. Ettől függetlenül egy másik szálon is elindult valami. Találkoztam az ugyancsak bozi származású – Krizanitsékkal rokonságban lévő – Unger család tagjaival, akik szintén támogatnák a könyv megjelenését.

Merényi Zoltán