Rovat: Concerto
1998. december 02., szerda 00:00
A NÉGYKEZES ÉS A KÉTZONGORÁS DUETT A kamarazene különös műfaja: a zongorakettôs
A kamarazenének e különös műfajával találkozhatunk Mikulás vasárnap délután a Pannóniában. A zongorakettôsnek a zeneirodalomban kétféle változata létezik:
A zongorakettôs mindkét válfajának irodalma többé kevésbé folyamatos a XVIII. század óta, bár korábban is született elvétve egy-egy duett zongorára. A négykezes műfaj otthonias jellegét hangsúlyozza az a híres családi portré is, amit Johann Nepomuk de la Croce festett a Mozart családról: Az elsô nyomtatásban megjelent négykezes Charles Burney nevéhez fűzôdik aki 1777-ben adta ki négy darabból álló sorozatát. Burney egyébként egy speciális, hat oktávos zongorát készíttetet négykezes művek játszására, mert abban az idôben a hölgyek abroncsos szoknyákban jártak, így nagyon távol kerültek egymástól. A kiadvány elôszavában írt arról is, milyen kellemetlen és zavarba ejtô lehet eleinte az, hogy két ember keze ilyen közel kerül egymáshoz. Az 1700-as évek végén több négykezes darabot írt Johann Christian Bach és Mozart is, s a késôbbiekben számos átiratot is készítettek népszerű darabokból. A zeneszerzôk zenekar-szerű szerkesztési technikákat és a négy kéz játékából adódó tömörebb hangzást tudták jól kihasználni. A négykezest sokáig elsôsorban tananyagként fogták fel. Haydn is számos művét úgy írta, hogy a tanár és növendéke együtt játszhasson, mások azonos szinten álló fiatalok számára írtak négykezeseket. A két hangszeren megszólaltatott
zongorakettôs történetében három
Bach-fivér, Wilhelm Friedemann, Carl Philipp
Emmanuel és Johann Christian
nevét kell elôször említenünk. Mozartnak
csak egyetlen ilyen műve létezik,
majd Beethoven és Schubert idejében nem
nagyon írtak műveket erre az összeállításra,
és így volt ez egészen a romantika koráig.
Ekkor azonban nagy hévvel lángolt
fel a kétzongorás darabok iránti érdeklôdés.
Liszt két zongorára átdolgozta
Beethoven IX. szimfóniáját, saját Faust és
Dante szimfóniáit, számos szimfónikus
költeményét. Ettôl kezdve a
zongoraversenyeket általában két zongorás
formában adhák ki, a gyakorlást
megkönnyítendô - hiszen ritkán áll
rendelkezésre
egy egész zenekar a gyakorlás teljes
idejére... A zeneszerzôk gyakran adták
ki műveiket több formában, a
kamaraegyüttesre írt darabokat két
zongorára
is, vagy fordítva...
A zongorás kamarazenének számos
variációjával kísérleteztek a zeneszerzôk,
ezek egy része inkább mulatságossága,
mint zenei értéke miatt maradt fenn.
Egy úr és két hölgy szoros kapcsolata
szükséges W.F.E. Bach művének hiteles
elôadásához: a mű címe: Das Dreyblatt,
hárman adják elô egy billentyűzetnél.
Ezt is felülmúlja egy CécileChaminade nevű
komponista szerzeménye, "Les
noces d'argent", ahol négy zongoristának
kell odapréselôdnie egy hangszerhez.
|