|
Döbbenet
Döbbenet
Mindig is érthetetlen, sőt megemészthetetlen volt
számomra, hogy értelmes(nek látszó) emberek miért néznek katasztrófafilmeket.
A reklámok között agresszívan tolakodó műsorelőzetesben én is elkaptam
néha olyan jelenetet, amelyben tűzeső és robbanás közepette kártyavárként
dőltek a felhőkarcolók. Minden elpusztul és megsemmisül. Ugyan…
Mindig azt gondoltam, hogy fölöslegesen és értelmetlenül
elpocsékolt idő az, amelyet bárki is a csupán kitalált és szándékosan borzalmasra
megszerkesztett jelenetek előtt tölt. Azon is elgondolkoztam, hogy mi lehet
viszont annak az embernek a fejében - a pénzszerzés szándékán túl -, aki
ilyen jeleneteket agyal ki, és még másnak mutogatva filmre is viszi? Mi
munkálhat abban az emberben, aki energiát képes áldozni egyáltalán a rombolás
megjelenítésére; az ilyen kíméletlen rombolás a valóságban egyébként is
lehetetlen.
Most - sajnos - megint láttam katasztrófa-jelenetet.
Ezúttal kénytelen voltam azt "végignézni". A döbbenettől. Valóságos
volt.
Létezik valaki, aki ezt is kigondolta, eltervezte. És nem filmvászonra
szánta.
Az embereknek, a világnak, nekünk mutatta be. A hírközlés által, élőben.
Minekünk, akik kitaláltuk - együtt és magunknak, mindenkinek - a megsemmisítést,
a rombolást. Az élet kioltását. A kíméletlenséget.
Úgy is mondhatnám, hogy a gyilkolást.
té
|