CyberPress.Sopron

Ken Ludwig Vegyes-páros című komédiájával kezdenek

Mikó István, a Soproni Petőfi Színház direktora tizedik alkalommal köszöntötte az évadnyitóra összegyűlt kollégáit, a város vezetőit. Az ünnepi pillanatokban emlékeztette közönségét: öt éves a Pro Kultúra Kht., tizedik évadját kezdte a színházi társulat, jövő nyáron 45. alkalommal  rendezik meg az ünnepi heteket.

Az igazgató ismertette a műsortervet, melyben a Kalmár Tibor rendezte,  Ken Ludwig Vegyes-páros című komédiája (bemutató: szeptember 22.) mellett Szirmai Albert Mágnás Miska című operettje (rendezte: Mikó István), Csehov Cseresznyés-kert című háromfelvonásosa, Ferkai Tamás rendezte komédiája, az Amadeus, az Apácák című musical, az Ármány és szere-lem című szomorújáték, illetve Hamlet, a dán királyfi című tragédia kerül színre. A társulat új tagjai: Jenei Judit, Sárvári Diana, Varga Gábor, Korcsmáros Gábor színészek, Martin Ildi súgó, Simon Andrea asszisztens, Griechisch Mihály ügyelő.
Nyerges Ferenc, a Pro Kultúra Kht. ügyvezető igazgatója szólt a változásokról, a társulat tagjainak jövedelmi helyzetéről, a Farkas Gábor vezette színitanoda munkájáról, beszámolt az épülő kulturális és konferencia központról, a tervek szerint Kabos Gyula nevét viselő kamaraterem működéséről.
Tengerdi Antal alpolgármester köszöntő szavai után jelképesen útjára bocsátotta a 2001/2002-es jubileumi színházi évadot.
 
***

Mikó István, a Soproni Petőfi Színház igazgatója:
– Hogy tizedik éve vagyunk Sopronban, az elsősorban a színház és a városvezetők kiváló és harmonikus kapcsolatának köszönhető. A szándék mindkét fél részéről egyértelmű: jó, tartalmas kulturális programokat adni a színházszerető közönségnek. Köszönet azért, hogy a művészek helyet, lehetőséget és egyfajta szócsövet kaptak. A polgárok dönthetnek, hogy bemennek, megnézik és elfogadják az előadásokat, vagy éppenséggel kívül maradnak. Optimista és hűséges típus vagyok, életem egyötödét Sopronban töltöm, álmomban sem gondoltam a tizedik, jubileumi évadra. Büszke és boldog vagyok, hogy részese lehettem a soproni színházi élet elindításának.

***

Tengerdi Antal, Sopron kulturális ügyeiért felelős alpolgármester:
– Hogy a soproni színházra szükség van, régen eldőlt. Szerencsések vagyunk, hogy követhetjük az évszázados színházi hagyományokat. Ami a támogatottságot illeti, az önkormányzat költségvetési tételei közül talán a színháznak szánt összeg kapja meg legkönnyebben a szükséges szavazatokat. Az eladott bérletek fajtája és száma hűen tükrözi: a soproniak megszerették és igénylik a színházat. A jubileumi évad egyben azt is jelzi, a művészek nem állhatnak meg. Ellenkezőleg. Az ünnep okán olyan produkciókat kell mutatniuk, amire nem csak a régió, de az ország, a szakma is felkapja a fejét. Az önkormányzat szándéka és lehetősége szerint a jövőben is kiemelt figyelmet fordít a kulturális intézmény menedzselésére, a művészek erkölcsi elismerésére. Tudják meg szerte az országban, milyen értékes kulturális munka zajlik a soproni színház évszázados falai között.

***

Mágel Ágost, az idegenforgalmi és kulturális bizottság elnöke:
– A Soproni Petőfi Színház azelőtt intézményként működött, majd közhasznú társaság lett belőle. A változtatás beváltotta a reményeket. Gazdálkodási előnyei vannak, s ez jó a Soproni Ünnepi Hetek, a Fertőrákosi Barlangszínház, a Régi Zenei Napok, s más intézmények, programok mellett a színházat is működtető Pro Kultúra Kht-nek, amelynek a tevékenysége átszövi a várost. S jó az önkormányzatnak is, amely jelentős összeggel támogatja a színházat. Különben az önkormányzati támogatás az államéval egészül ki. Szerződés rögzíti a színház programját. A jegyárakra vonatkozó javaslatot az idegenforgalmi és kulturális bizottság is megtárgyalja és jóváhagyja. Az idén a helyárak az infláció szintjét el nem érő mértékben emelkednek. A közönség Sopronban jó és hálás. Messziről is járnak a városba bérletesek. Azt lehet mondani, hogy száz százalékos a bérleteladás. Majdnem minden előadás telt ház előtt megy. Természetesen nem egyformán tetszik mindenkinek minden, az azonban már ízlés dolga. Az önkormányzat színházbarát.

T. M.