CyberPress.Sopron

Kövér László volt a soproni Fidesz Szalon vendége

– A hosszú tárgyalások eredményesen zárultak, tehát érdemes volt türelmesnek lenni. A két párt választási együttmûködésérõl szóló megállapodás aláírásával óriási lépést tettünk elõre annak érdekében, hogy 2002-ben, a választók többségének bizalmát ismét elnyerve, folytathassuk azt a kormányzati munkát, amit az elmúlt három és fél évben egyre több ember megelégedésére sikerült végeznünk. Elõremutató és példamutató ez a megállapodás abból a szempontból is, hogy a meg nem értéssel, ellenségeskedéssel terhelt újkori magyar politikatörténetben 1990 óta nem volt eddig példa arra, hogy két párt ilyen mértékben meg tudjon egyezni egymással, saját szûkebb érdekeit egy kompromisszumban alárendelve a polgárok érdekeinek. Úgy tûnik, hogy ilyen szoros megállapodás megkötésére más pártok sem a baloldalon, sem a jobboldalon nem lesznek képesek. A Fidesz és az MDF együttmûködésének fontosságát a legfrissebb felmérések szerint a választópolgárok gyorsan megértették, és azonnal többlet-támogatással honorálták. Vagyis nem csupán a két párt eddig mért támogatottsága adódott össze, hanem további szavazatokat is sikerült mozgósítani. Így még jobbak az esélyeink, mert a Fidesz és az MDF a hátralevõ néhány hónapban a polgárokkal való párbeszédben és a közös választási program kidolgozása során is ezt az együttmûködésre irányuló magatartást fogja tanúsítani, s a magyar emberek nagyon nagy jelentõséget tulajdonítanak az összefogásnak a széthúzással szemben. Ennek következtében várhatóan a ma még bizonytalankodók nagy része is a polgári pártok listájára adja a voksát. A választók nem egymással rivalizáló, egymást rontó, gyengítõ Fideszt és MDF-et láthatnak, hanem azonos értékek alapján álló pártösszefogást.

A Fidesz ügyvezetõ alelnöke munkatársunknak is készséggel állt rendelkezésére.
Kövér Lászlót, a Fidesz ügyvezetõ alelnökét a Magyar Demokrata Fórummal kötött megállapodás értékelésén túl a választási kampány várható stílusáról, hangnemérõl is kérdeztük, illetve arról, hogy mivel és mennyire lehet még az ingadozókat pártválasztásra – s ami senkinek sem mindegy – a választásokon való részvételre késztetni.
– Ezt nehéz számszerûen megjósolni. De bízni lehet abban, hogy a polgári oldal támogatottságának három százalékos növekedése csak a kezdet, s ennek lehet folytatása. A legfontosabb annak a politikának a meggyõzõ ereje, amit egy kormány folytat. A választók véleménye szerencsére nem csak az ellenzék kritikáitól és nem csak a média gyakran romboló hatásaitól függ. Attól is függ, hogy a kormány mit mond arról, amit csinál, s a cselekedeteivel kapcsolatos miértekbe és a hogyanokba miként avatja be a polgárokat, akik a következtetéseket és a válaszokat majd maguk fogalmazzák meg, és hozzák a szavazófülkékben a pártok tudomására. Dávid Ibolya és Pokorni Zoltán üzenete a különbözõ ízlésû és érzékenységû választópolgárok egyre nagyobb részéhez fog elérni.
– Összefogás készül az ellenzéki oldalon is: az MSZP – igaz, csak a választások második fordulójában – szövetséget kíván kötni az SZDSZ-szel.
- A mi megállapodásunk lényege, alapvetõ kiindulópontja az, hogy a két párt az értékrendjében, az elveiben és az ezekbõl levezetett gyakorlati politikában alapvetõen azonos nézeteket vall. Az elmúlt három és fél évben nem volt olyan kérdés, amelyben lényegesen szembe állt volna az álláspontunk vagy komoly konfliktus lett volna közöttünk. Ezzel szemben a másik oldalon egy ilyen megállapodás – akkor is, ha nem közös listáról, csak a második fordulós együttmûködésrõl szólna – azzal a veszéllyel fenyeget az SZDSZ számára, hogy a maradék szavazóit is elveszti. Azokat, akiket az elmúlt három évben azzal a politikával próbált megtartani, hogy mind a Fidesztõl, mind az MSZP-tõl – egyformán támadólag – igyekezett elhatárolódni. Úgy, hogy magát a legerkölcsösebb, legkövetkezetesebb, legtisztább, legokosabb pártként, valamiféle arisztokratikus fensõbbségként feltüntetve igyekezett a magyar politika összes többi szereplõjétõl megkülönböztetni. Beleértve az MSZP-t is. Tehát amott az elvi azonosság a gyakorlatban csak ellentétet szült. Az elvi azonosságot ugyanakkor nem lehet kétségbe vonni, mégha a politikai deklarációk szintjén az ellenkezõjét próbálják is elhitetni a választókkal az MSZP politikusai. Most majd elég nehéz lesz megmagyarázni, hogy mit keres ismét, immáron csak ellenzéki törpepártként, az SZDSZ az MSZP zsoldjában. Arról a nehézségrõl nem is beszélve, hogy az MSZP részérõl egy ilyen irányú nyitás egyúttal a Munkáspárt irányában zár, pedig azért az MSZP a munkáspárti szavazókra is számít, ennek több jele van.
– Az ellenzék mintha megadta volna a kampány alaphangját: keményen támadni, lecsapni mindenre, amivel a másik hírbe vagy gyanúba hozható.
– Némi elégtételt érzünk, mert amit csinálnak, az egyúttal azt a mondanivalóhiányt és tehetetlenséget próbálja leplezni, amivel a mai ellenzék küzd. Az SZDSZ esetében ez afféle kapuzárás elõtti pánik. Szomorúan kérdezheti az ember, hogy vajon milyen kép él azoknak a politikusoknak a fejében a választók intellektusáról, lelkivilágáról, akikrõl azt gondolják, hogy ilyen politikával többséget lehet szerezni majd Magyarországon? A választ a tisztelt olvasóra bízom... Nekünk elégséges az, ha a tömegtájékoztatási eszközök, az írott és az elektronikus sajtó hitelesen és tárgyilagosan bemutatja azt, amit a kormány az elmúlt három és fél évben a családtámogatások, a lakásépítési támogatások, az oktatási rendszer, az iskoláztatáshoz való hozzájutás elõsegítése terén, a nemzetpolitikában, a kultúrpolitikában, a millennium megünneplése, vagy éppenséggel a határon túli magyarok támogatása ügyében tett. És ha ezt a polgárok összevetik azzal, amit az elõzõ, a most ellenzékben levõ pártok kormánya tett – a szellemiségét, a konkrét intézkedéseket és azok eredményét –, akkor a megmérettetés elõtt nem kell megremegnünk. Ezért aztán nem fogunk besétálni abba a zsákutcába, ahova az ellenzék ezekkel a nemtelen eszközökkel igyekszik bennünket becsalogatni. Ugyanakkor nyugodt sem vagyok. Mert bár az ellenzéknek ez a botránypolitizálás, ez a fajta politikai stílus nem használ, ezzel nem szerez szimpátiát, támogatottságot, és a kormánykoalíciónak sem árt annyit, mint amennyit ettõl remélnek, sajnos a magyar politikai kultúrának, a magyar közélet hangulatának, szellemiségének a színvonalát jelentõs mértékben csökkenti. Ily módon árt mindannak, ami ennek az országnak az érdeke.
– A kormánnyal szembeni egyik leggyakrabban elhangzó vád az, hogy felelõtlenül osztogat és herdálja az ország pénzét, gazdasági sikereit a Bokros-csomagnak köszönheti.
–  Ezeket valóban ezerszer hallottuk már, nem csupán az MSZP-hez közel álló, magukat függetlennek nevezõ közgazdasági szakértõktõl, akik a kormányváltás óta egy újabb Bokros-csomagot követelnek rajtunk, hanem olykor ebbe a hibába esik némely parlamenti MSZP-politikus is, például Nagy Sándor, Szekeres Imre vagy  Burány Sándor. Ezekre a vádakra Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt szavaival tudnék válaszolni, aki az MTI híradása szerint azt nyilatkozta, hogy a szocialisták – kajánul jegyzem meg: életükben elõször – „nem vesznek el senkitõl semmit, hanem még arra rá is tesznek”... Ígéretekben nincs hiány; az a logika, az az elv vezényli az MSZP kampányát – nem csak az elmúlt hetekben, hanem immár három és fél éve –, hogy nem tud a kormány olyan sokat tenni, amihez képest õk még eggyel többet ne tudnának ígérni. A szavak és a tettek közötti különbséget azonban – ahogyan a mostani ellenzék hangzatos ígéretei és 1998 elõtt végrehajtott tettei közötti különbséget is – a magyar választók egészen pontosan érzik.

– az –