CyberPress.Sopron

Nem szabad elfelejteni, hogy diák voltam

    Iskolaigazgatókra várakozva enyhe izgalom veszi elõ az embert, akkor is, ha nem akarja. Ez történt Szabó Miklós, a soproni Széchenyi Gimnázium alig pár hete kinevezett igazgatója esetében is az oktatásügy anyagi viszonyait híven tükrözõ, egyszerü irodában. Ám az izgalom elszállt nyomban, ahogy a sportos öltözetü Szabó Miklós mosolyogva feltünt az ajtóban.
       Negyvenhat évével beszélgetés közben olykor végzõs diáknak, olykor fiatal pályakezdõ tanárnak láttuk, s egy pillanatig sem rigorózus direktornak. Olyanvalaki benyomását keltette, aki jól érzi magát a bõrében, abban a közegben - iskolában, városban - ahol a mindennapjai  telnek.
Balassagyarmaton született, ahol Markó Iván balettmûvész és Michel Gyarmathy a legendás párizsi Folies Bergére igazgatója.
– A gyarmatiakat ingyen be is engedte a mulatóba – nevetett Szabó Miklós, majd arról beszélt, hogy nõsülés útján került Sopronba, illetve elõször Nagycenkre. Ott iskolai könyvtáros volt, magyart tanított. Míg végre húsz évvel ezelõtt üresedés volt a soproni Széchenyi Gimnáziumban.
– Nem volt nehéz megszeretnem Sopront, megszokni a légkörét. Balassagyarmaton is lokálpatrióta voltam. Egy magyar-történelem szakost egyszerüen elbûvöl a város történelmi légköre.
    Tapintatosan hallgatott arról, hogy a szülováros hûség tekintetében is rokonítható Sopronnal. Balassagyarmatról a vasutasok puszta ököllel verték ki annak idején a betolakodó cseheket. Szabó Miklós Sopronban leginkább gyalog jár, vagy kerékpáron. Így tud igazán gyönyörködni a látnivalókban. Az öreg Skoda, ami szintén a pedagógus életnívó szimbóluma, gyakran pihen. Jó idõben sok kerékpárt látni a gimnázium körül, télen csak egyet, a tanár úrét.
    A Széchenyi Gimnázium idén a jövõ évre áthúzódó programmal ünnepli fennállásának százötvenedik évfordulóját. Másfél évszázad tekintélyes ido, aminek a veretességét számos kiváló széchenyis személyiség, diák, tanár adja. A régebbi idõbõl például Salamin Leó fizikatanár, aki 1870-ben az ország elsõ, Sopront és Pinnyét összekötõ telefonvonalán beszélt. A régészkedõ Bella Lajos történelemtanár  a szkíta aranyszarvast, a tankönyvekben is szereplõ vaskori szövogödröket találta meg. Wallner Ignác fizikatanár a gimnáziumi vegyvédelmi állomással a soproni köjáll elodjét teremtette meg. Itt vizsgálták például a soproni ivóvíz minõségét. Egy ilyen felsorolásba nagyon sok név kívánkozik. Viszota Gyulától, Bleyer Jakabig, Thurner Mihálytól Berczeller Richárdig, Soproni Horváth Józsefig, Weöres Sándorig. A maiak közül Csapody Miklós, Eperjes Károly, Szájer József, Kováts Adél nevét említhetjük szintén nem a teljesség igényével.
– A Széchenyi rangjához a valóban gazdag névsoron kívül az is hozzátartozik, hogy igen jók a továbbtanulási mutatóink – mondta Szabó Miklós – Németbõl országos elsõ volt a gimnázium. Arra a kérdésre, hogyan telt el a húsz évem a Széchenyiben, úgy válaszolhatok, hogy tanítással és színpadi játékkal. A színjátszással katonakoromban Kiskõrösön találkoztam. Kerényi Gábor Miklós vezetésével elõadtuk a Sófalvi farsangtemetést, s ezzel országos díjat nyertünk. A gimnáziumban létrehoztuk a diákszínpadot, illetve az önképzõkört, de szinte rögtön szerepelni kezdtünk. Kezdettõl magam írom a darabokat, amelyek a diákéletrõl szólnak. Többször kaptunk elsõ díjat.
    Pedagógiai hitvallását is megfogalmazta Szabó Miklós, mégpedig Füst Milán írása alapján. „Nem szabad elfelejteni, hogy diák voltam”. Ez nem jelenti azt, hogy laza volna az órákon. Fegyelmezési problémái a húsz év alatt nem voltak. Arra törekedett, hogy a diákokat le tudja kötni. A személyiség jelenléte igen fontos az oktatásban.
    Az igazgatói kinevezésrõl érdekes módon alig beszéltünk. Váratlanul jött. Olyannyira, hogy volt tantestületi tag, aki a tanévnyitó értekezleten értesült a dologról. A lényeg azonban az, hogy a tantestület mögötte áll. Szokatlan volt kezdetben, hogy kazánügyben kellett intézkednie. Kissé tartott attól, hogy a direktori poszt elszakítja a tanítástól. Az aggodalom egyelõre indokolatlan. A hirtelen beiktatás miatt nem volt idõ a helyettesítésére. Ennek köszönhetõ, hogy jelenleg heti tíz órát tarthat a százötven éves iskolában, amelynek pillanatnyilag a tanteremhiány a legnagyobb gondja. Szabó Miklós bízik benne, hogy tetotérbeépítéssel belátható idõben megoldódhat. A másfél százados iskola busásan megszolgálta a fejlesztést.

P.M