CyberPress.Sopron

Szobor-Bútoraim - Sprok Antal faipari mérnök kiállítása

A Nyugat-Magyarországi Egyetem, Faipari Mérnöki Kara dékánjának meghívására rendez kiállítást Sopronban az Erdészeti, Faipari és Geodéziai gyűjteményben - népszerű nevén Erdészeti Múzeumban - Sprok Antal okleveles faipari mérnök, aki 1980-ban szerezte diplomáját az Erdészeti és Faipari Egyetemen. Személyében olyan volt hallgatónk kapott meghívást, aki különösen érdekes pályát futott be, mióta oklevéllel a táskájában elhagyta a soproni Alma Matert. Az ő példája is előfutára volt az egyetemen 1994-ben indult művészeti képzésnek. Az ilyen típusú hallgatók hívták fel a figyelmet arra, hogy az anyagot mérnöki alapossággal ismerők, de művészi vénával, kézügyességgel, fantáziával megáldott fiatalok külön képzésre is érdemesek, a művészetire.

Sprok Antal egyetemi tanulmányainak befejezése után Csongrádon kezdte pályafutását. A Tisza Bútorgyárban eltöltött másfél év tökéletesen elég volt számára, hogy csalódjon a bútorok tömeggyártásában, a fantáziát alig, rabszolgamunka jelleget annál inkább megkövetelő tevékenységben.

Egy tizenöt négyzetméteres panel garázsban kezdte el sajátos tevékenységét, amely egyedi kisbútorok készítésével kezdődött, majd egyre inkább a fafaragással ötvöződött. Ez utóbbival már korán, egyetemi évei előtt kezdett foglalkozni. Az egyetemi tanulmányokat megelőző katonaság ideje alatt, ha csak tehette, faragott. A gázálarc táskában mindig vele voltak szerszámai és a kincs: egy darab fa. (Különösen az őrség ideje alatt faraghatott nyugodtan, aminek társai is örültek, hiszen addig kipihenhették magukat.) Munkáival, alkotásaival hamarosan megjelent a közönség előtt. Első kiállítása Csongrádon volt, ahol kisbútorait, térkonstrukcióit mutatta be. Azután a szegedi és szentesi kiállítás következett. 1987 -ben az alkotói szabadság örömteli, újabb szép példája: a két kezével felépített boronafalas rönkház a Hűvösvölgyben. Hatvanöt köbméter lucfenyőből készült, minden részlete, szerkezete, berendezése egyedi kompozíció.

Lakberendezéssel foglalkozott. Családi házak teljes berendezését képzelte el, s azután kivitelezte. A kiállító teremben látható tablón már az 1996-os Bútorszakvásáron bemutatott bútorainak fényképei sorakoznak. Ebben az időben született meg végérvényesen, sok előkészítő munka, tanulmány, kísérlet után a kedves gyermek, a szoborbútor. A bútor és figura kombinációja. 1998-ban vehetett részt először a Kölni Bútorkiállitáson, azon a nagy vásáron, ahova a kiállítónak nem könnyű bejutnia. Munkáinak katalógusát látva hívták meg. Hamarosan az 5. Kölni kiállításra készül. Az avantgarde pavilonban - az "őrült dizájnerek" pavilonjában - mutatja be alkotásait. Ez év tavaszán részt vett, szeretteivel, a szoborbútorokkal a Műcsarnokban a millenniumi kiállításon. Tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

A szoborbútorokat nézegetve sok minden világossá válik előttünk. Sprok Antal nagyon jól ismeri a fát, de nemcsak ismeri, szereti, tiszteli, hanem bánni is tud vele. Csak az ilyen ember tud az értékes anyaggal, az erdő csodálatos ajándékával együtt élni, abból fantáziával és tehetséggel különösen szépet alkotni, a szoborbútorokat. Sprok Antal nemcsak művész, hanem mérnök is, hiszen nehéz és összetett idomokat kell terveznie, amelyeknek funkciójuk van. És iparos is, mert a fába álmodott alakokat kiválóan és szellemesen megfaragja, összeilleszti. Alkotásaiban elegánsan egyesíti a bonyolult szerkezetet, a különleges, szép külsővel. Az egyik fényképen műhelyét láthatjuk. Ijesztő rendben sorakoznak a legkülönbözőbb szerszámok. A művész műhelyét nem így képzelnénk el. Ennek a rendnek azonban művészi funkciója van. Ha ugyanis alkotás közben, faragáskor egy szerszám nincs a megszokott helyén, a mester megakad, elszáll az ihlet, a jó mozdulat kárba vész.

Lépjünk be most a kiállító terembe, és nézzünk körül. Ibolyafa-szekrény fogad bennünket, szellemes, szép tagolású dió zárakkal, Felicián vadkörte testével, szép fiókjaival, és a művész lendületével. Ugyancsak vadkörtéből a békás asztal, bizonyára a gyermekek nagy örömére, hiszen ezek a békák simogathatók, kényeztethetők. A teveülés juharból, tuja támlával, és szeretetre méltó tevével. A kis hermelin juharfából. Kudu antilop (a Kudu akár a keresztneve is lehetne) szilvából és ébenfából. A szelíd jávorszarvas jávorból. A madár juharból és padukból, a mama kotlósától kölcsönzött tollakkal. Tinamu, a gyöngytyúk komolyan vigyázza a rábízott értékeket. A bogaras szekrény egy, az enyészet által kikezdett cseresznyefa gerenda szeleteiből készült, bizonyítva, hogy a korhadt fa is szép, izgalmas, titokzatos.

Körben a fényképeken a hintázó manó, nagyorrú majom, ausztrál futómadár, tarvarjú, marabu, sövényes hangyász, kaméleon, a hozzájuk tartozó otthonos bútortestekkel. Meggyőződésem, hogy Sprok Antal úgy kezdett a fából alakokat faragni, mint Dzsepettó mester, reménykedve abban, hogy a kis Pinokkiók akár majd életre kelnek. Elérte célját. Szoborbútorait megszemlélve, őket nagyon hamar családtagjainkká fogadjuk. A kedves, szép, nem hivalkodó figurák mindegyike vigyáz valamire és valakire. Elképzeltem, hogy hazatérve kikérdezem a családot, mi történt aznap. Minden rendben. Jól vagyunk. A kutya is. Feliciánnak volt egy kis hascsikarása, de nem kellett orvost hívnunk. A középső fiókjából kivettük Szalai professzor könyvét és azonnal megkönnyebbült. A majom egy kicsit izgatott és szomorú volt, mert a kiállítás rendezése alatt nem foglalkoztak vele. Most randevúra várja a kiállítás közönségét, barkóca berkenye fejecskéjével, egy csokor virággal, a topolya ülőkével. El ne felejtsék a füle tövét megvakarni!

Sprok Antal azok közé a volt hallgatók közé tartozik, akik nemcsak becsülettel helyt álltak a pályán, de azt nagyban gazdagították is különleges alkotásaikkal. Sikerült neki valami szemnek szépet, léleknek kedveset, mérnöknek megnyugtatót alkotnia. Egy komoly mesevilágot teremtenie, gyermekeknek és a felnőttekben elrejtett örök gyermeknek. Mindezt fából, az örök anyagból.