|
Felkelő-emlékmű a Károly magaslat alatt
Felkelő-emlékmű a Károly magaslat alatt Tisztelt ünneplő közönség!
 A kibontakozó tűzpárbajban hősi halált halt Baracsi László is kecskeméti gazdalegény volt. Sopron időlegesen megmenekült a tervezett átadástól. Az első ágfalvi csatával pedig kezdetét vette a másfél hónapig tartó Nyugat-magyarországi felkelés. Néhány nap elteltével a fegyveres ellenállók között már ott találjuk a Selmecbányáról ide menekült erdő- és bányamérnök hallgatókat is. Felkelő haditanácsuk kimondta, ha kell, életük árán is megvédik Nyugat-Magyarországot. Vezetőjük Székely Elemér főiskolai karhatalmi parancsnok volt. 
És másodszor is eljött a csoda. 1921. szeptember 8-án az Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy csendőreitől kapott fegyverekkel a magyar irreguláris erők végleg megállították a Sopronra törő osztrák csendőrséget. Ágfalva ettől a naptól vált világeseménnyé, mert ez az ütközet vezetett el a Velencei tárgyalásokhoz, majd a későbbi soproni népszavazáshoz. Machatsek Gyula, Szechányi Elemér és Pehm Ferenc hősi halált haltak az összecsapásban. Ők vérükkel szavaztak arra, hogy ez a város később büszkén viselhesse kitüntető címét: Civitas Fidelissima. Az egész ország megmozdult. A felkelést a legnagyobb titokban a magyar kormány is támogatta: Bethlen miniszterelnök és kabinetje, valamint vitéz Jákfai Gömbös Gyula és báró Prónay Pál. A társadalmi szervezetek: az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Magyar Országos Véderő Egyesület, a védő Ligák szövetsége toborozta a felkelőket. Országgyűlési képviselők, főispánok, szolgabírák, egyszerű hivatalnokok, vasutasok vették ki részüket Sopron és környéke megmentéséből. A magyar ifjúság 1921 őszén hazaszeretetből és áldozatkészségből - nem először a magyar történelem során - jelesre vizsgázott. A Fertő parti Nezsidertől a Vas megyei Németújvárig küzdöttek az 1000 éves határokért. Az akkori Magyarország valamennyi társadalmi rétege ott harcolt a Lajtánál és a Pinka völgyében. Héjjas Iván rongyosai, Budaházy Miklós, Taby Árpád, Prónay Pál bán felkelői. Egymás mellett rohamoztak szegények és úrifiúk, tiszti különítményesek és veterán frontharcosok, pesti műegyetemisták és soproni főiskolások. A mosonmagyaróvári gazdászok pedig kimondták: az 1921/22-es tanévet Hamvasdon harcolva nyitják meg! 
Az MTI jelentette 1921. szeptember 23-án: "Szeptember 22-én Nezsider térségében szabadcsapatok felderítői osztrák járőrökkel vették fel a tűzharcot…" A kisebb gimnazistákat - a sárvári, a szombathelyi, és győri diákokat - már úgy kellett leszedni a vasúti kocsikról. Ők is mindannyian harcolni akartak a hazáért. Az elesett felkelők nevét később márványba vésték. Többek sírján vagy halála helyén emlékobeliszk magasodik, másoknak fakereszt sem jutott. Nevük és cselekedetük feledésbe merült, vagy alig ismert már az utókor előtt. Ám voltak hál'Istennek minden időben emlékébresztők, akik felrázták az ország lelkiismeretét: Gondoljunk Missúray-Krúg Lajos elévülhetetlen munkásságára, vagy a közelmúltban elhunyt, kiváló felvidéki történészre, dr. Fogarassy Lászlóra. Ő 30 évig kutatta e másfél hónap eseményeit, és publikálta történéseit. Csendes főhajtással, az emlékezés koszorúival gondoljunk mindazokra, akik elestek Nyugat-Magyarország védelmében! Hadd hangozzék itt el a hősi halottak teljes névsora! 1921. augusztus 28. Ágfalva: Baracsi László;
Merre vágunk ? Csillag se mondja.
A Felkelő emlékművet - Kovács György szobrászművész gyönyörű alkotását - ezennel átadom Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának és a város hazaszerető polgárainak Ifj. Sarkady Sándor ( Az avató beszéd 2001. szeptember 22-én hangzott el a Károly magaslati Felkelő-emlékműnél.) |
