|
Nyár végi hétvége Frankhegyen Kerti buli>Frankhegy
Először is irány a Fővám tér, a 8-as megállója, aztán holmi rosszindulatú híresztelések hatására futás át a Délihez, a 21-es buszt még elcsípni.  Utána húsz percnyi buszozgatás, mi meg stírölgetjük a jobbára középkorú utazóközönséget, nem ugyanoda tartunk, remélem. Leszállás egy kellemesen elhagyatott megállóban, enyhe zavar, igazándiból nagyon kevéssé tudja a többség, hogy akkor most merre. Utcákon végig, le a hegyről, kertvárosi környezet, éjszaka, séta benne, utcáról be az erdőbe, végig a földúton, gyülevész társaságunkat egy-egy elágazásnál meglegyinti a bizonytalanság szele. Földúton végig, dagonyán, pocsolyán keresztül, hegyoldalon le, útközben elszórva kertiszékek plussz hozzájuk tartozó stalkerek, mutogatnak, arra, le. Nem tudom, meddig tart odaérni, mindenesetre korántsem ugyanaz az érzés, mint átruccanni a Dáridózóba, csak egy kicsit; már csak azért sem, mert séta közben gyönyörű kilátás esik az éjszakai Budapestre, többek között. Frankhegyre indulni valóban komoly elhatározás.
Végül aztán persze megérkeztünk, kissé fel- és egy kissé elcsigázva, hogy hova, mondhatnám hosszabban úgy, hogy egy partira a világ végén, vagy rövidebben, és azt hiszem sokkal találóbban; az édenkertbe. Pest, a város, a forgalom, a nyüzsi, az emberek feje fölött, egy hegyoldalban fekvő telken, az őszi utolsó esti melegek egyikén. Egy kényelmes fotelban, gyümölcsfa alatt kinyúlva, a fények alattunk, Dj. nem messze, a feje fölé ácsolt eső/napvédő kulipintyó alá benézeget a diófa, ha szél kél. A bőséggel szétszórt fotelek egyikében, a kanapék, székek, fürdőkádak egyikében, elterülve az egyik szőnyegen. Kedvencem a szánkó. Ösvények vezetnek a gyümölcsfák között a fűben, A Fénykerttől a Csigateaházig, onnan a Mederhez, vagy a Yin-Yan szekciókhoz; zene mindenhol. Soha nem messzebb pár méternél valamely színpadtól, tüzek mindenfelé a kertben, fáklyák, gyertyák égnek, színes fényben úszó fák, bokrok, raypainting, és minden, mi szemnek ingere.  Péntek este van, bemelegítés szombat estére, igazából nyugalom uralkodik, kicsit mozgunk, jobbára csak punnyadás, mozi, meg beszélgetés, olykor egy körtére, olykor egy gránátalmára lelünk a fűben ücsörögve. Napkeltéig.
A végső tanulság pedig. Ha kissé már unod a soproni bulikat, vágysz egy kis változatosságra, többre, mint amennyivel a kedd esti Freestyle és a szerda esti Dáridózó permutálása nyújthat, és azt gondolod, hogy létezik több és jobb, és másmilyen, akkor igazad van, mégpedig nagyon. Várni tavaszig, azután irány Frankhegy. Meg Halásztelek, meg Etyeki katlan, ha érted mire gondolok. q OKR Linkek Frankhegy |