|
MATÁV Szimfonikus Zenekar Beethoven-est
MATÁV Szimfónikus ZenekarBeethoven-est1998. október 2-án, a Magyar Művelôdés Házában, a MATÁV Szimfonikus Zenekar elôadásában elhangzott három nagyszerű Beethoven mű. A zenekart Kesellyák Gergely vezényelte. Hegedűn közreműködött: Lendvai József. "Klasszikus" felépítésű (nyitány, versenymű, szünet, szimfónia) hangversenyen vehettünk részt. Mivel azonban Beethoven hegedűversenye mintegy 35 perc, s a szimfónia 40 perces, a koncert végül túl hosszúra sikeredett - amit a zenészek hôsiesen végigmuzsikáltak. 
A műsor elsô számát, az Egmont nyitányt
magabiztos
kézzel, FEJBÔL! dirigálta a fiatal karmester. A zenekar rutinosan
játszotta
a magáét, a dirigens néhol túlzott mozdulatai elôl ügyesen kitérve.
" Beethoven korának ünnepelt zongoravirtuoza volt, de a hegedű technikai adottságait és lehetôségeit is jól ismerte, hiszen fiatalon, bonni éveiben maga is játszott ezen a hangszeren. Egyetlen hegedűverseny mégsem a hangszeres virtuozitásra épül: zenei tartalmának mélysége, a szólamok míves kidolgozása, a hangszerelés sokszínűsége magával ragadó." (Retkes Attila) A hegedűveseny Lendvai József elôadásában a fiatal hangszeres művész virtuozitásán túl nem volt figyelemre méltó. A legfeltűnôbb a Paganini Capricciok stílusában elôadott két kadencia volt. A klasszikus stílus szabályai szerint a kadencia a műbôl nô ki, a szólista magára maradva kibontakozik, s miután visszatér az eredethez, a zenekar befejezi a darabot. Ez természetesen nem zárja ki a virtuóz megnyilvánulást, de jelen esetben csak a virtuozitás maradt meg - a beethoveni nagysághoz képest "ideges rángatózásnak" nevezném. Amúgy fiatal művészünk fantasztikus tisztasággal, hanghiba nélkül, biztos technikai fölénnyel kezeli hangszerét, s ezt a mű végén felhangzó vastaps is jelezte. A közönség kikövetelte a magáét, s Lendvai nem vonakodott csillogtatni ezen képességeit Paganini egy művével. A szünet után felfrissülve vágtunk bele a következô nagy kalandba, Beethoven VII. szimfóniájába. Kesselyák Gergely FEJBÔL vezényelt, és szemmel láthatóan nem azért, mert otthon felejtette a kottát, hanem mert ismerte a művet. Túlzott mozdulataiból a zenekar képes volt kibogozni a karmester elképzelését, s tolmácsolni nekünk a mű üzenetét az ô értelmezésében. Számomra szokatlanok voltak a harmadik és negyedik tétel kapkodóan gyors tempói, talán a második tétel is lehetett volna nyugodtabb. A mű ennek ellenére MEGSZÓLALT, a zenekar kiválót alkotott. Összességében a felsorolt hiányosságok =
túlkapások
ellenére jó hangverseny részesei lehettünk.
|