A koncertek kapcsán a leghozzáértôbbel, Szekendy Tamás orgonaművésszel beszélgettem. Azért tartom ôt a legilletékesebbnek, mert zenei pályafutását a Szent Mihály templom orgonáján kezdte, itt nôtt fel, és azóta is hűséges maradt a leghűségesebb városhoz, és a gyermekkorában megszeretett öreg orgonához.

-Vágjunk mindárt a dolgok közepébe: végighallgatva a hangversenyeket, melyik tetszett a legjobban?

-Nem igazán tudom ezt ilyen egyszerűen eldönteni.

David di Fiore játéka professzionális volt, szinte "lemezkész" zenét hallottunk. Változatos regisztrációjával a hangszer adta lehetôségeket jól kihasználta, aprólékosan kidolgozott, csaknem hibátlan művészi produkciót nyújtott az amerikai fiatalember. Engem talán ez a túlzott perfekcionalizmus zavart egy kicsit, nem éreztem "élônek" a muzsikát, lehetett volna egy kissé magával ragadóbb is... A túlzott kidolgozottság miatt egyes romantikus művek tempója érzésem szerint lassabb volt, mint ahogy az jól esett volna... Összegezve: nagyon profi.

Gyülvészi János hangversenyén nehéz programot választott, s komoly technikai felkészültségrôl tett tanúbizonyságot. Igen élénk, néhol túlságosan is élénk tempói ellenére elég pontosan játszott, az amerikai művésznél kevésbé "sterilen". Legjobban a Buxtehude darab tetszett.

- A műsorban szerepelt egy bizonyos Jan Zwart nevű zeneszerzô műve, Fantázia az "Ein feste Burg ist unser Gott" Luther - ének dallamára.

-Megvallom ôszintén, én is most hallottam elôször róla, XX. századi holland komponista. A most hallott műve a klasszikus-romantikus variációk stílusában dolgozza fel Luther ismert koráldallamát.

-Térjünk vissza a hangversenyre!

-Úgy gondolom, Gyülvészi János jobb sorsra érdemes orgonista, koncertje szakmailag nagyon megfelelô, de lehetett volna hosszabb is... Az elôzôhöz hasonlóan röviden összegezve: rövid, de magvas.

A gyôri fiatelember, Rákász Gergely koncertjén voltak a legtöbben, ami reklámkampányának eredményességét dicséri - ebben az egyben talán tôle is tanulhatunk valamit...

-Köszönöm, hogy idôt szakítottál a beszélgetésre!

Szeretném, ha valaki elmagyarázná nekem, hogy miért megy be szívesebben a közönség egy olyan hangversenyre, ahol többszáz forintot kell fizetni a belépôjegyre, mint más koncertekre, ahol színvonalas elôadást hallhatnak ugyan, de a belépés díjtalan...

Kóczán Krisztina