|
Vizuális gondolatok - D. Hoffer Erzsébet kiállítása a Várkerület Galériában
Vizuális gondolatok - D. Hoffer Erzsébet kiállítása a Várkerület Galériában Észrevették Önök, hogy egyre kevesebb a gondolkodó
ember? Felfigyeltek arra, hogy manapság egyre több feladatot gépekre bízunk,
egyre kevesebb teret adunk saját magunknak a csendes visszavonulásra, és
egyre kevesebbszer teremtünk csendet magunk körül és önmagunkban? Csendet
az
elmélyüléshez, a megnyugváshoz, az elgondolkodáshoz. Bölcs elődeink nem
egyszer állították, hogy míg testünknek felüdülést nyújt a tisztálkodás,
addig lelkünknek megtisztulást hoz az elmélkedés.
Tengerdi Antal alpolgármester megnyitó beszédet mond, középen a művésznő Van a Várkerületen egy cukrászda. Csendes kis cukrászda
volt egykoron, krémesekkel, málnaszörppel, kedves emberekkel, apró asztalokkal.
Talán csak egy cukrászda lett volna a többi közt, ha éppenséggel nem a Sopron-szerte
ismert Hofferéké lett volna. És amikor Hofferék nagyobbik lánya már elég
ügyesen forgatta az ecsetet, akkor szép sorra a falra kerültek a színes
csendéletek, a tarka ruhás portrék, a csapongó tájképek. Sorakoztak-sorakoztak
a falon, egyszer csak már a plafonig értek, aztán olyan sok lett, hogy -
mint egy tárlaton - cserélgetni kezdték őket, a régebbieket az újabbakra.
És aki bement a cukrászdába egy krémest elmajszolni, az valahogy jobb kedvűen
lépkedett tovább a Mária-szobor felé. A titok olyan egyszerű, hogy szinte
nem is titok.
 Nem hiszem, hogy az alkotó hosszabb bemutatást igényelne, azt azonban, gondolom, ő is szívesen elmondaná, hogy Mende Gusztáv, Mühl Aladár és Lándori Angéla segítette az első lépéseit. A soproni képzőművészet nagy nevei után következnek Klimó Károly, Csík István, Tamás Ervin, Blaski János, a Képzőművészeti Főiskola művésztanárai. Aztán visszatérés a szülővárosba, ahol az alkotás mellett a család tette igazán teljessé az életét. 1976 óta ez a nyolcadik önálló tárlata.  Villon alakjai, akik egy furcsa távoli világ görcsös, groteszk figurái, Balladákból előlépő alja népe, a bitó árnyékában iddogáló vagabundok. És a másik oldalon a letisztult egyszerű vonalakkal elénk táruló víz. Az őselem, amelynek kéksége és mélysége egyszerre teszi kézzelfoghatóvá és elérhetetlenné. A Balaton ihlette képektől karnyújtásnyira a domborzatok, ugye hogy rímelnek. Furfangosra alkotott képek, vonalak, amelyek találkozásaiból formák születnek. És végezetül a képsorozat, amely a Vizuális gondolatok címet kapta. Amely színekkel, egymásba fogódzó, vagy éppen egymásból nyíló formákból áll, és amelynek két legnagyobb és legszínesebb vallomása mintha két figyelő szemet formázna. Figyelnek és gondolkodnak. A lélek tükrei. Vagy csak úgy tűnik? Döntsék el Önök! Hölgyeim és Uraim! Észrevették, hogy egyre kevesebb a gondolkodó ember? És egyre kevesebb az, aki elég bátor is ahhoz, hogy gondolatait - vagy, ha tetszik - az ihlet pillanatát megmutassa a világnak. Én azt mondom, becsüljük meg Őket! Tengerdi Antal
A közölt írás Tengerdi Antal soproni alpolgármester 2001. október 13-án a Várkerület Galériában elhangzott megnyitó beszéde Fotó: Németh Béla |