CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Nyugati Kapu

2001. október 15., hétfő 20:19


Beszélgetés a vasútigazgatóval

Egy jó csatlakozás Sopronba

Egy jó csatlakozás Sopronba
A vasútigazgatóval életrõl, változásokról, jövõrõl

A határ felé száguld a vonat. Vidám ritmust kattognak a kerekek. Minden muzsikál. Az utas mellé telepedõ vasutas a hangszerek drágaságáról, ze-nemûvészeti fõiskoláról mesél. A csinos kalauznõ láttán szerenádot dúdol a férfinép. Az elnök-vezérigazgató múltkor egy televíziós mûsorban énekelt. Dr. Józan Tibor, a GySEV Rt. vasútigazgatója nem fakad dalra, de mosolyogva regél életének drámai pillanatairól, arról, hogyan úszta meg a család annak idején Tolna megyében a kitelepítést, amikor õ mindössze pár hónapos csecsemõ volt. Ehhez képest már szinte bohókás kaland, hogy a kisiskolás napi öt kilométereket gyalogolt az autóbusz és vasút nélküli faluból, hogy elérje a legközelebbi vasútállomást.
- A vasút a világot jelentette akkor az embernek - emlékezett dr. Józan Tibor a Mátyás király úti GYSEV-székházban. - De jó lett volna egy szárnyközpont a környéken! Voltaképpen a gimnázium indított a vasúti hivatás irányába. Pécsett a Lõwey Klára Gimnáziumba jártam nemzetiségi tagozatra. Az orosz mellett németet tanítottak. A közismereti tárgyakat is németül tanultuk. Érettségi után a Közgazdasági Egyetem közlekedési szakára jelentkeztem. Általános képzésben volt részünk, de gyakorlaton is részt vettünk. Akkoriban a Volán, MÁV, a BKV, a Mahart és a Malév jelentette a közlekedést. Sopron nevét ki sem ejtettem. Ellenben volt egy kapcsolat, amelynek révén eljutottam a Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasúthoz. Menyasszonyommal, késõbbi feleségemmel érkeztünk a határ menti városba. Jó csapat volt, amelyik ugyanott tartott, mint mi most. Az utánpótlásról kellett gondoskodni.
Kedvesen fogadták az ifjú diplomásokat Sopronban. A harmadik napon rádöbbentek, hogy a munkát bizonyos dolgok zavarják. Egy irodában ketten ültek. Egyesek féltik a pozíciót.  Akkortájt, 1968-ban vezették be az új gazdasági mechanizmust. A képbe beleillett az új vasúti kiképzési rend. A GySEV-es mindig többet tanult, mint a MÁV-os. Igazodnia kellett a hazai és az osztrák gyakorlathoz egyaránt. Ugyanakkor megvolt az egymásrautaltság. Az osztrák és a magyar államvasutak nélkül nem létezhettek. Mindezt harminckét év tapasztalata mondatja az igazgatóval, akinek a céghûsége aligha kérdõjelezhetõ meg. Mindössze egyszer fordult meg a fejében, hogy vált. Életkorban eljutott egy olyan ponthoz, hogy ezt elõnyösen megtehette volna. Végül maradt. Megbánásról szó sincs, jó cégtõl, kitûnõ kollégákat hagyott volna el.
- 1993-ban lettem igazgató, de elõtte voltam vezetõ - helyettes. A vasút egész rendszerét, a különféle munkaterületeket megismertem. A rendszerváltás azt eredményezte, hogy hetven kvalifikált szakember távozott tõlünk Burgenlandba, Alsó-Ausztriába, Bécsbe. Pendlizés az életük. Anyagilag jól jártak, különben érzelmileg bánják.
Az igazgató hangjából sajnálat érzõdött. Bizonyos változások, fõként a személyiek nem okoznak örömet. Másként áll a dolog a vállalat fejlõdésével. Pillanatnyilag 200 kilométer vasúti pálya tartozik a GySEV-hez. Ez idén december 1-jétõl kiegészül a Szombathely - Sopron vonal üzemeltetésre átvett száz kilométerével. Az eltelt évtizedek folyamán el kellett viselni, fõként a politika sugallta reformokat, amelyek érdekes vagy talán éppen kézenfekvõ módon a vasúti közlekedés leépítéséhez vezettek. 1979-ben például megszüntették a Fertõszentmiklós - Celldömölk közti vonalat. Egy millió forinttal lehetett volna megmenteni, a pénz azonban nem állt rendelkezésre. Egykor a GySEV lelkét jelentõ pályafenntartást elvitték a MÁV-hoz. A kilencvenes évektõl tért vissza az eredeti gazdához.
- A GySEV-re a fokozatos építkezés a jellemzõ - mondta az igazgató. - Ennek része a mozdonypark modernizálása, a pályafelújítás, a vonalvillamosítás. Ma már mindenütt a modern adatátvitel eszközeit használjuk. A cég ausztriai és magyar része egyre inkább közelít egymáshoz. A távlati vasútfejlesztésben, az európai integráció küszöbén én úgy látom, hogy nekünk a német vagy az osztrák rendszert érdemes mintának tekinteni.
Vasútról szólva óhatatlan megemlíteni Moldova monográfiáját, annál is inkább, mert a „mozdony füstje” Józan igazgató urat is „megcsapta”. Megszállott vasutas. Megszorítással, de osztja a nézetet, hogy az ország csak nyerne azzal, ha minden dolog megközelítõleg olyan összehangoltan, pontosan mûködne, mint a vasúti gépezet, amelynek része a GYSEV Rt. is ezerötszáz emberével, gépparkjával, megélhetést adó áruforgalmával. És persze azzal a megszállottsággal, amely a vasutasok sajátja. Akár igazgatóról, akár pályamunkásról, forgalmi szolgálattevõrõl van szó.

P. M.