Beszélgetés a vasútigazgatóval
Egy jó csatlakozás Sopronba
Egy jó csatlakozás
Sopronba
A vasútigazgatóval
életrõl, változásokról, jövõrõl
A határ felé száguld a vonat.
Vidám ritmust kattognak a kerekek. Minden muzsikál. Az utas
mellé telepedõ vasutas a hangszerek drágaságáról,
ze-nemûvészeti fõiskoláról mesél.
A csinos kalauznõ láttán szerenádot dúdol
a férfinép. Az elnök-vezérigazgató múltkor
egy televíziós mûsorban énekelt. Dr. Józan
Tibor, a GySEV Rt. vasútigazgatója nem fakad dalra, de mosolyogva
regél életének drámai pillanatairól, arról,
hogyan úszta meg a család annak idején Tolna megyében
a kitelepítést, amikor õ mindössze pár
hónapos csecsemõ volt. Ehhez képest már szinte
bohókás kaland, hogy a kisiskolás napi öt kilométereket
gyalogolt az autóbusz és vasút nélküli
faluból, hogy elérje a legközelebbi vasútállomást.
- A vasút a világot jelentette
akkor az embernek - emlékezett dr. Józan Tibor a Mátyás
király úti GYSEV-székházban. - De jó
lett volna egy szárnyközpont a környéken! Voltaképpen
a gimnázium indított a vasúti hivatás irányába.
Pécsett a Lõwey Klára Gimnáziumba jártam
nemzetiségi tagozatra. Az orosz mellett németet tanítottak.
A közismereti tárgyakat is németül tanultuk. Érettségi
után a Közgazdasági Egyetem közlekedési
szakára jelentkeztem. Általános képzésben
volt részünk, de gyakorlaton is részt vettünk.
Akkoriban a Volán, MÁV, a BKV, a Mahart és a Malév
jelentette a közlekedést. Sopron nevét ki sem ejtettem.
Ellenben volt egy kapcsolat, amelynek révén eljutottam a
Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasúthoz. Menyasszonyommal, késõbbi
feleségemmel érkeztünk a határ menti városba.
Jó csapat volt, amelyik ugyanott tartott, mint mi most. Az utánpótlásról
kellett gondoskodni.
Kedvesen fogadták az ifjú diplomásokat
Sopronban. A harmadik napon rádöbbentek, hogy a munkát
bizonyos dolgok zavarják. Egy irodában ketten ültek.
Egyesek féltik a pozíciót. Akkortájt,
1968-ban vezették be az új gazdasági mechanizmust.
A képbe beleillett az új vasúti kiképzési
rend. A GySEV-es mindig többet tanult, mint a MÁV-os. Igazodnia
kellett a hazai és az osztrák gyakorlathoz egyaránt.
Ugyanakkor megvolt az egymásrautaltság. Az osztrák
és a magyar államvasutak nélkül nem létezhettek.
Mindezt harminckét év tapasztalata mondatja az igazgatóval,
akinek a céghûsége aligha kérdõjelezhetõ
meg. Mindössze egyszer fordult meg a fejében, hogy vált.
Életkorban eljutott egy olyan ponthoz, hogy ezt elõnyösen
megtehette volna. Végül maradt. Megbánásról
szó sincs, jó cégtõl, kitûnõ kollégákat
hagyott volna el.
- 1993-ban lettem igazgató, de elõtte
voltam vezetõ - helyettes. A vasút egész rendszerét,
a különféle munkaterületeket megismertem. A rendszerváltás
azt eredményezte, hogy hetven kvalifikált szakember távozott
tõlünk Burgenlandba, Alsó-Ausztriába, Bécsbe.
Pendlizés az életük. Anyagilag jól jártak,
különben érzelmileg bánják.
Az igazgató hangjából sajnálat
érzõdött. Bizonyos változások, fõként
a személyiek nem okoznak örömet. Másként
áll a dolog a vállalat fejlõdésével.
Pillanatnyilag 200 kilométer vasúti pálya tartozik
a GySEV-hez. Ez idén december 1-jétõl kiegészül
a Szombathely - Sopron vonal üzemeltetésre átvett száz
kilométerével. Az eltelt évtizedek folyamán
el kellett viselni, fõként a politika sugallta reformokat,
amelyek érdekes vagy talán éppen kézenfekvõ
módon a vasúti közlekedés leépítéséhez
vezettek. 1979-ben például megszüntették a Fertõszentmiklós
- Celldömölk közti vonalat. Egy millió forinttal
lehetett volna megmenteni, a pénz azonban nem állt rendelkezésre.
Egykor a GySEV lelkét jelentõ pályafenntartást
elvitték a MÁV-hoz. A kilencvenes évektõl tért
vissza az eredeti gazdához.
- A GySEV-re a fokozatos építkezés
a jellemzõ - mondta az igazgató. - Ennek része a mozdonypark
modernizálása, a pályafelújítás,
a vonalvillamosítás. Ma már mindenütt a modern
adatátvitel eszközeit használjuk. A cég ausztriai
és magyar része egyre inkább közelít egymáshoz.
A távlati vasútfejlesztésben, az európai integráció
küszöbén én úgy látom, hogy nekünk
a német vagy az osztrák rendszert érdemes mintának
tekinteni.
Vasútról szólva óhatatlan
megemlíteni Moldova monográfiáját, annál
is inkább, mert a „mozdony füstje” Józan igazgató
urat is „megcsapta”. Megszállott vasutas. Megszorítással,
de osztja a nézetet, hogy az ország csak nyerne azzal, ha
minden dolog megközelítõleg olyan összehangoltan,
pontosan mûködne, mint a vasúti gépezet, amelynek
része a GYSEV Rt. is ezerötszáz emberével, gépparkjával,
megélhetést adó áruforgalmával. És
persze azzal a megszállottsággal, amely a vasutasok sajátja.
Akár igazgatóról, akár pályamunkásról,
forgalmi szolgálattevõrõl van szó.
P. M.
|