Ma már nehéz elképzelni, mennyire félreismerték Bach művészetét ez elôzô századok során...
A gondonkára írt szólószvitek "felfedezésének" történetét így idézi fel az idôs Pablo Casals:

- Ez életem döntô eseménye volt. Atyám - aki közben vett már egy rendes méretű hangszert nekem - egy idôben minden héten meglátogatott. Ilyenkor végigjártuk Barcelona zeneműkereskedéseit, hogy kottákat vásároljunk a Tost-kávéház hetenkénti klasszikus hangversenyei számára, amelyeken mint szólista szerepeltem. Egy napon - tizenhárom éves voltam akkor - valamelyik boltban véletlenül rábukkantam Bach, a nagy kántor hat gordonka-szvitjére. Nyugtalan kíváncsiságfogott el, mily csábos titkok rejtôzhetnek a Hat szvit szólógordonkára cím mögött? A szvitek létezésérôl sem nekem, sem tanáromnak nem volt tudomásunk; soha senki nem beszélt nekem róluk.
Ez a felfedezés életem nagy meglepetése volt; azonnal megértettem rendkívült fontosságát. Hazafelé gyengéden simogattam frissen szerzett kincsemet és elragadtatva kezdtem hozzá a szvitek tanulmányozásához. Ezek a tanulmányok több mint tizenkét évig tartottak és csak azután határoztam el magam azok elsô nyilvános elôadására.
Elôttem még sem hegedűs, sem gordonkás nemjátszott el nyilvánosan egy teljes szonátát vagy szvitet a mesterek mesterétôl, legfeljebb alkalmilag egy-egy sarabande-ját, gavotte-ját vagy allemande-ját tűzték műsorukra. Az volt a szándékom, hogy ezeket a műveket minden kihagyás nélkül játszom, tehát a prelúdiumokat és a mind az öt táncot - ezeket a korabeli táncok nevét viselô pompás darabokat - az össze ismétlésekkel, hogy megvilágítsam összefüggéseiket és belsô egységüket. - Ebben az idôben ezeket a műveket hidegnek és túlságosan akadémikusnak tartották ... Bachot hidegnek? A csodálatos Johann Sebastiant, akinek művészete csupa fény és ragyogás!
Olyan mértélben, ahogy a szvitek tanulmányozásával elôrehaladtam, a szépség és a nagyság ismeretlen világa tárult fel elôttem. Azok az érzések, amelyeknek e hosszú ideig tartó munka folyamán részese lettem, egész művészetem legtisztább és legnagyobb élményei voltak...

A hangverseny második részében Somodari Péter ifjú gordonkaművészt hallhatjuk. Somodari Péter a Bartók Rádió 1998.-ban rendezett gordonkaversenyén második helyezést ért el. Ez alkalommal Kodály gondonkára írt szólószonátáját adja elô, mely nagy technikai és zenei felkészültséget igényel az elôadótól.

A Vasárnapi Muzsika törzsközönsége számára már megszokott módon Kóczán Péter ismerteti az elhangzó műveket.