|
Tanácskozás Debrecenben
Tanácskozás Debrecenben
A múlt hét végén, pénteken és
szombaton Debrecenben rendkívül érdekes, tanulságos
konferenciára került sor az 1956-os magyarországi forradalom
45. évfordulója alkalmából. Az 1956 a közvéleményben
és a közmûvelôdésben címû tanácskozást
az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság kezdeményezte.
A szervezésben részt vett: a magyar Nemzeti Örökség
Minisztériuma, az 56-os Erdélyi Szövetség, a
Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Rákóczi
Szövetség, Debrecen Város Önkormányzata,
a Debreceni Egyetem és a helyszínül is szolgáló
debreceni Újkerti Közösségi Ház.
A tanácskozás - melyet dokumentumkiállítás
és többszöri filmvetítés egészített
ki - zárónyilatkozattal ért véget. Magyarországon
jelenleg 19 szervezet, egyesület létezik, mely az 1956-os eseményekhez
kapcsolódik, ebbôl is látszik, hogy még mindig
vannak egymástól igen eltérô vélemények,
megítélések, érdekek. Ezen szervezetek közül
hét már korábban elfogadta a zárónyilatkozatot.
De volt olyan egyesületvezetô, aki kijelentette, hogy ha egy
másik ötvenhatos társaság vezetôje csatlakozott
a nyilatkozathoz, akkor ô azt nem látja el kézjegyével.
A Kárpát-medencei Emlékbizottság nevében
a magyarországi társelnök, Székelyhidi Ágoston
író-történész-egyetemi tanár (korábban,
az MDF-kormányzás idején a vezetô alakulat választmányi
elnöke volt) olvasta fel a zárónyilatkozatot. (Az Emlékbizottság
erdélyi társelnöke Fülöp G. Dénes,
a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze, aki
maga is ötvenhatos elítélt volt.)
Ebben "demokratikus forradalomnak és nemzeti
szabadságharcnak" nevezik azt, ami 1956-ban Magyarországon
(és ennek következtében a szomszédos államok
magyarlakta vidékein) történt. A mai megemlékezôk
úgy vélik, hogy "a nemzeti szabadságharc igazságát
(...) a kommunista birodalmi erôszakhatalom a hadüzenet nélküli
véres megszállás után még harmincöt
évig hamisította, titkolta, tiltotta." Az Emlékbizottság
a teljes igazság feltárását vállalta/vállalja
magára. '56 jelentôségét abban látják,
a világon elsô ízben tett kísérlet volt
a személyi, a szellemi, a közösségi és nemzeti
önrendelkezést elfojtó kommunista birodalmi erôszak
felszámolására. Az ötvenhatosok ugyanakkor azt
szeretnék elérni, hogy a magyar törvényalkotók
és végrehajtók gondoskodjanak az elszigetelten sínylôdô
egykori forradalmárokról, hogy a történelemoktatásban
megfelelô súlyt és jelentôséget kapjon
1956.
Visszautasítják azt, hogy a reformkommunizmust,
reformszocializmust ma összemossák az '56-os forradalom eszmeiségével,
tömegmozgalmával. Bûnpártolásnak tartják
azt, hogy 1956 egykori és késôbbi árulói,
megtorlói számára most egyesek felmentést keresnek.
A nyilatkozat ugyanakkor elítéli egyes 56-os csoportoknak
azt a törekvését, hogy a saját szûkebb
igazságukat hangoztatják, és azt a kizárólagosság
rangjára akarják emelni. Leszögezik: "Az egyetlen magas
rang a hôsi halottakat és a megtorlás áldozatait
illeti meg." Egyetlen céljuk 1956 igazságának a fenntartása
és kiteljesítése. Ezért az ötvenhatosok
egységéért szállnak síkra.
Máthé Éva
Népújság, Marosvásárhely
|