|
A Soproni Rotary Club október 23-i emléksétája.
"Élni, lélegezni kezd a múlt"
A Soproni Rotary Club október 23-i emléksétája.
Ma délelőtt 10 órakor került sor az immár hagyományos Rotary
sétára, amelyen ez alkalommal soproni és Sopronban alkotó zeneszerzők
életéhez és munkásságához kapcsolódó emlékhelyeket látogattak meg a résztvevők.
Muray László, a Rotary Club titkára elmondása szerint a séta története
1993-ban kezdődött, akkor, amikor a klub harmadik elnöke Verő professzor
úr, a város ismert egyénisége, a Tudományos Akadémia tagja javasolta, hogy
valamilyen módon tevékenységük kapcsolódjon az 1956-os eseményekhez. A
klub alapszabálya szerint az a napi politikában nem vehet részt. Ezért
a kialakult hagyomány szerint, városi sétával emlékeztek meg a forradalomról.
Ugyanakkor a maguk sajátos eszközeivel próbálnak mindent megtenni az 1990-ben
meghatározott célkitűzésük érdekében, azért, hogy Sopronban újra létrejöhessen
és megerősödhessen a középosztály.
Az első séta a bánfalvi szociális otthonhoz vezetett. A rendszerváltást
felhasználva a klub lobbytevékenységének köszönhetően az ott sínylődő elmebetegek
emberibb körülmények közé kerülhettek.
Az elsőt követő további sétákon a város történetének egy-egy szeletét járták
be, így voltak a huszár laktanyában, Gömöri János régész vezetésével bejárták
a régi várfalat, a római fórumot, az egykori Borostyán utat és támogatták
a kórház szemészeti osztályának műszerbeszerzését. Minden évben olyan sétákat
szerveznek, amelyek megragadják az emberek érdeklődését, így azt lehet
mondani, hogy ez a rendezvény beépült a város köztudatába.
Nagy Alpár
A mai séta vezetője Nagy Alpár nyugalmazott egyetemi docens Fő téri
bevezetőjében Horváth Marietta Kezedben a mécs című 1980-ban megjelent
- Lackner Kristófról a tudós, humanista polgármesterről szóló - könyvéből
idézett:
"A város jelenében elevenen élnek az elmúlt századok maradványai.
Hiába sorakoznak fel az emeletes új lakónegyedek, hiába kavar lármát a
nappalok lüktető élete, hiába ontja fényét a neon. Ha leszállnak az esti
párák és köd imbolyog a belváros árkádjai közt, csend lesz és a történelem
poros távlatából lassan előbukkannak a sápadt, régi városatyák, bortól
pirosló arcú marcona katonák, tisztes polgárok és fejkötős polgárasszonyok
suhannak elő a nyikorogva nyíló bronzkopogtatós kapuk mögül, amelyek fölött
pillogva libegnek az apró mécsesek. Élni, lélegezni kezd a múlt."
Ennek az élni, lélegezni kezdő múltnak néhány darabját mutatta ma be
a séta vezetője igyekezve annak a friss, éltető levegőjét átadni a belváros
utcáit rovó embereknek. Az emlékek felelevenítését Csatkai Endre Előkapuban
lévő emléktáblájával kezdte. A tudós zenetörténész Sopron zenei életével
is behatóan foglalkozott. 1925-ben jelent meg "A Soproni Muzsika Története"
című kötetét Kodály Zoltánnak is elküldte.
A Hűségkapun, a régi Tűztorony alatt áthaladva képzeletben a múltba
visszatérve hallhattuk a toronyőrök trombitájának hangját, kürtszavát,
akik alapvető funkciójukon túl részt vettek a város életében ők alkották
a város zenei életének központját. Ma is hallható harangjátékként a Soproni
Múzeumban fellelhető régi magyar táncok zenés gyűjteményéből a Fohner János
által összeállított zene.
A Storno ház falán az 1986-ban leleplezett, Sz. Egyed Emma éremművész által
készített emléktábla áll. Liszt itt először 1840-ben és másodszor 1881-ben
szerepelt, amikor az idős Storno Ferenc vendége volt, ezt festette meg
ifj. Storno Ferenc. Ekkor, 1881 április 5-én és 6-án innen a Fő térről
indult az a tizenöt konflis ami Liszt Ferencet és barátait Doborjánba vitte.
Ez volt az igazi történelmi út, ahol Liszt a hiedelemmel ellentétben nem
hölgyek társaságában, hanem barátaival kocsikázott Doborjánba és vissza.
A séta templom utcában található Rauch András emléktáblához vezetett,
amelyet 1979-ben a Városszépítő Egyesület helyezett el a zeneiskolások
közreműködésével.
Az 1592-ben született ausztriai származású Rauch András 1629-ban telepedett
Sopronba, tagja lett az 1606-ban Lakcner Kristóf által alapított Tudós
Társaságnak, a soproni evangélikusok orgonistája, karmestere, zeneszerzője
és tanítója volt. Rauch András a kora barokknak volt nagy mestere, több
alkalommal írt soproni nagy ünnepekre muzsikát, a Városi Tanács számára
minden új esztendőben egy-egy új zeneművel kedveskedett. Az 1634-es soproni
Országgyűlésnek is komponált zenét, vele emelkedett a soproni zene európai
színvonalra.
Pár méterrel továbbhaladva Joseph Haydn emléktáblája látható, a zeneszerző
az Eszterháza és Kismarton között utazó Esterházyak udvartartásával szállt
meg ebben az épületben. Itt nyomtaták Sopronban az operái jelentős részének
a szövegkönyvét, ide érzelmi szálak is fűzték. Haydn 1760 május 1-től lépett
az Esterházyak szolgálatába és huszonkilenc és fél évet töltött ebben a
környezetben. Sok magyar zenei emlék fűződik hozzá.
1840-ben Liszt első nagy magyarországi körútja alkalmával a barokk homlokzatú
Bezerédj palotában hatalmas sikerű koncertet adott. Liszt Sopronban öt
alkalommal zenélt, először 1820-ban, majd 1840-ben, 1846-ban, 1874-ben
és 1871-ben. Ha figyelembe vesszük, hogy Bartók is négyszer szerepelt Sopronban
és hasonló zenei nagyságokat is adhatunk a soproni fellépésekhez, joggal
mondhatjuk, hogy Sopron zeneváros (volt). Az emléktáblát a Liszt Ferenc
Társaság állítatta 1975-ben, az első vidéki csoport, a soproni megalakulásának
évében.
A templom utcai következő helyszínen Altdörfer Viktornak, Liszt műveinek
kiváló tolmácsolójának emléktáblája látható. Édesapja 1847-ben került Sopronba,
és 1859-ben megalakította a Dalfűzért, azt a férfikórust amely 1863-ban
szervezi meg az első magyarországi dalár találkozót a Dalos hegyen. Altdörfer
Keresztély fedezte fel Nagyszőlősön a hét éves Bartók Béla tehetségét 1889-ben.
Az Ógabona téri Goldmark-házig folytatódott a séta, majd a Petőfi térre
vezetett utunk ahol a volt kaszinóról Liszt Ferenc első hangversenyének
színhelyéről, a zeneszerző szobrának hányatott sorsáról beszélt a sétát
vezető Nagy Alpár.
Elmondta, hogy nagy örömére szolgál, hogy az újabb kaszinó épületéből kialakítandó
Konferencia és Kulturális Központ a Liszt Ferenc nevét fogja viselni.
A séta utolsó előtti állomása a Hűségzászlónál egyperces tiszteletadással
folytatódott, majd a rendezvény záróeseményeként a Perkovátz-házban - a
megtekintett emlékhelyek korszakának hangulatát visszaidéző - koncert és
a hagyományos vendéglátás várta a sétán nagy számmal résztvevőket.
sztoth
|