Rovat: KultúrVáros
2001. október 25., csütörtök 15:23
Könyvajánló a Cédrus Art Club összeállításában
Juliette Benzoni: A firenzei lány Geopen Könyvkiadó
Női Merle-ként tartják számon, s hetvenöt éves korára több mint ötven regény fűződik nevéhez. Műveit hosszas, gyakran évekig tartó kutatómunka előzi
meg, s a cselekmények pontosan megrajzolt történelmi keretbe illeszkednek. Regényei az egész világon rendkívül kedveltek.
Noah Gordon: A zaragozai orvos
1489-ben a római Szentszék értékes ereklyével ajándékozza meg a toledói hieronimita rendházat. A csodatévő erővel felruházott félarasznyi relikviához – Szűz Mária anyjának, Szent Annának a combcsontja – a hieronimita perjel a Kasztília-szerte elismert zsidó ötvössel, Helkias Toledanóval készíttet míves szentségtartót. A mester fiát azonban a rendházhoz vezető úton lemészárolják, az ereklyetartót elrabolják.
Európa az érett és a kései középkorban (11-15. század)
Multiplex Media – Debrecen U. P., 2001
Az érett és késő-középkort áttekintő kötet célja azonos az előzőével. Elsősorban a felsőoktatásban történelmet tanuló hallgatók számára kíván segítséget nyújtani a felkészülésben, ugyanakkor szeretné kielégíteni a történelem, azon belül is az oly romantikusnak tűnő,de a
modern ember számára sok vonatkozásban nehezen érthető középkort kedvelő olvasók igényeit is. Az előző kötettel megegyező magas színvonalat, szakmai felfogást, a történetírói módszert a közel azonos szerzőgárda biztosítja.
A jelenlegi kötet mégis gazdagabb, mint az előző korszak összefoglalása. Az egyes népek és országok történetén
túl külön fejezeteket szentel a kor társadalmi, gazdasági, népesedési viszonyainak, a hűbériség és a rendiség értelmezésének, az egyház és a vallás szerepének,
valamint a mindennapokat meghatározó olyan sajátosságoknak, mint az életmód, a társadalmi normák, a hiedelmek és a középkori világkép. A politikai események hátterében így fény derülhet azok okaira, objektív és szubjektív mozgatóira is.
“Az a lenézés, esetenként egyenesen ellenszenv, amelyet az itáliai reneszánsz, majd a francia felvilágosodás tudósai a középkor iránt tápláltak, nem tett érdemleges különbséget a lebecsült korszak egyes időszakai között. Bár a “sötét évszázadok” vagy a “sötét középkor” elnevezést elsősorban az első ezredfordulót megelőző korszakra vonatkoztatták, a középkor fogalmába a következő fél évezredet is beleértették. Nem érdemesítették arra, hogy külön elnevezéssel válasszák el a megelőző fél évezredtől, vagy ha bizonyos területeken megpróbálkoztak belső periodizációjával, mint a művészettörténet a gótika elkülönítésével,az is inkább a lebecsülés különböző
fokainak kifejezését szolgálta. A gót jelzőt ugyanis ez esetben a vandál megjelöléssel azonos értelemben használták, hiszen a reneszánsz embere számára mindkét nép az antik Róma feldúlásával vívott ki magának kétes hírnevet. (...) A középkor belső tagolásának feladata végül a modern történetírásra maradt. Mindenekelőtt a korszak belső gazdagságát, változatosságát kellett felfedezni. (…) A huszadik század első harmadában tevékenykedő amerikai történész, Charles Homer Haskins szerint “az európai középkor az emberiség történetének összetett és változatos, mindenképpen jelentős korszakát alkotja. Ezer évébe különféle népek, intézmények, kultúra típusok tartoznak, amelyek a történelmi fejlődés folyamatait tükrözik és elvezetnek a modern civilizáció számos jelenségéhez. Kelet és Nyugat, Észak és a Mediterráneum, a régi és az új, az egyházi és a világi, az ideális és a valóságos ellentétei
töltik meg élettel, színnel és mozgással e korszakot, míg az antikvitáshoz és a modern világhoz fűződő kapcsolatai
az emberi fejlődés folyamatos történetében biztosítanak számára helyet. A középkorra mind a folyamatosság, mind a változás jellemző, éppen úgy, mint a történelem bármely nagy korszakára.” (Részlet Barta János előszavából.)
A kötet szerzői: Angi János, Barta János, Bárány Attila, Orosz István, Papp Imre, Pósán László
Összeállította: Molnár Tímea |