Rovat: Mi1más
2001. október 26., péntek 01:03
'Internetező nők történetei'- A MINők-klub pályázatának eredményhirdetése
MINők-klub - pályázatának eredményhirdetése Ez év szeptemberében hirdette meg a MINők, a Magyar Internetező Nők Egyesülete "Nők és a net - Internetező nők történetei" címmel pályázatát. A díjátadásra Budapesten a MINők-klubban került sor 2001. október 24-én. A pályázat két témakört ölelt fel:
A pályázati kiírás olyan internetező magyar, illetve
magyarul tudó nőknek szólt korhatár nélkül, akik Magyarországon vagy a
világban bárhol élnek. Egyesületünk olyan internetező nők írásait várta,
akikről úgy gondoltuk, hogy velük együtt, közösen megmutathatjuk a világháló
igazán emberi oldalát, valamint az internetező nők értékeit, humorát, íráskészségét
és összefogását. Pozitív hangulatú és felfogású írásokat kértünk, hogy
ezzel is segítsük a köztudatban az internet egészének reálisabb megítélését.
A pályázat résztvevői Negyvenhat pályázat érkezett, ebből negyvennégy felelt meg a kiírási feltételeknek. Nyolc pályázát jött külföldről: négy Romániából, egy Jugoszláviából, egy Franciaország, egy az USA-ból és egy pályázat Japánból! Tizennégyen budapestiek, huszonketten vidékiek. Ez utóbbinak egyesületünk tagjai azért is örültek, mert ez a tény mintha valamiképpen a nethasználat budapesti hegemóniájának megszűntét jelezné. A 22 vidékiből kilencen a Dunántúlon élnek, tizenhárman pedig a Dunától keletre. A pályázók között minden korosztály képviselve volt, a legtöbben 31 és 40 közöttiek, és legalább négyen 50 évesek vagy idősebbek. A két rangidős 62.5 éves, illetve 71 esztendős!!! Jelentős részük naponta használja az internetet, de akadt olyan pályázó is, aki az általa, kedvenc színészéről készített weblapot sosem látta, barátai töltötték, töltik fel a html-ben megírt oldalakat a netre, ő csupán e-mailt használ. A pályázók között magas az otthonról netet használók aránya. Ezt követően, illetve vele együtt jön a munkahelyi használat. Jelentős részben a pályázatról az online sajtóból, illetve pályázatokkal foglalkozó webhelyekről értesültek. A pályázók 60%-a diplomásnak tűnik a pályázatokban található megjegyzéseik, mondataik alapján. (Például: a weben találta az anyagot a szakdolgozatához stb.) Tizennégy pályázó tett említést írásában a gyermeikeiről. A végeredmény Behálózva - belföld: 1. Farkasné Fülöp Hajnalka - egyéves ingyenes, korlátlan internethasználat
a PSInet Magyarország Kft.-től.
Netsztori - belföld: 1. Gozmány Krisztina - egyéves ingyenes, korlátlan internethasználat
a PSInet Magyarország Kft.-től.
Behálózva - külföld: 1. Vanyovszky Mária - 20 ezer forint értékű, magyar nyelvű könyvcsomag (szakkönyvekből, szépirodalmi művekből válogatás többek között a Bagolyvár Könyvkiadótól, a Balassi Könyvkiadótól, a Lezlisoft Computer Graphicstól) 2. Alt Mónika Aletta - 15 ezer forint értékű, magyar nyelvű könyvcsomag (szakkönyvekből, szépirodalmi művekből válogatás többek között a Bagolyvár Könyvkiadótól, a Balassi Könyvkiadótól, a Lezlisoft Computer Graphicstól) 3. Barabás Orsolya - 10 ezer forint értékű, magyar nyelvű könyvcsomag
(szakkönyvekbol, szépirodalmi művekből válogatás többek között a Bagolyvár
Könyvkiadótól, a Balassi Könyvkiadótól, a Lezlisoft Computer Graphicstól)
Netsztori - külföld: 1. Kovács Krisztina - 20 ezer forint értékű, magyar nyelvű könyvcsomag (szakkönyvekből, szépirodalmi művekből válogatás többek között a Bagolyvár Könyvkiadótól, a Balassi Könyvkiadótól, a Lezlisoft Computer Graphicstól) 2. Éter Etelka - 15 ezer forint értékű, magyar nyelvű könyvcsomag (szakkönyvekből,
szépirodalmi művekből
A 3. helyezés nem került kiadásra. A CivilPress különdíja: Könyvjutalom és oklevél Horváthné Jakab Annának, aki internetes tudását is a köz érdekében használta és használja fel: a Magyar Védőnők Egyesületének a honlapját készíti, gondozza a fiával. Teljesültek-e a pályázattal kapcsolatos várakozások? "Én úgy érzem, hogy az emberiség az internet által mégis felépítette Bábel tornyát." (Nagy Katalin) A
pályázat célkitűzése a női internetezés területének feltérképezése és népszerűsítése
volt. A beérkezett pályaművek mindkét célnak messzemenően megfeleltek.
Sokszínűségük - mind a pályázók körében, mind pedig magukban a történetekben
- egy dologra mindenképpen rámutat. Arra, hogy ebben a helyzetben nincsenek
vesztesek. Vannak deklarált nyertesek, de mindenki, aki részt vett, és
mindenki, aki csak olvassa műveiket, győztesnek érezheti magát. Hiszen
pályázóink és pályázataik élő cáfolatai egyszerre több, nagyon erős és
makacs előítéletnek is. Ok maguk nagyon különböznek egymástól. Ez azt jelenti,
hogy mára már az interneten is csaknem a teljes társadalmi spektrum megtalálható
(ha nem is minden csoport azonos mértékben), azaz szó sincs róla, hogy
elsősorban a fővárosi, huszonéves, diplomás vagy egyetemista férfiemberek
terepe volna a hálózat. Az írások nem tanúskodnak komolytalanságról, "női"
hozzá nem értésről, sem pedig függőségről, internetes magányról, a kapcsolatok
leépüléséről - sőt, éppen ellenkezőleg. Pályázóink szemmel láthatóan tudatosan,
nem ritkán kemény munka árán nagyon is kritikusan használják mind a számítógépet,
mind az internetet: nem egyszerűen barangolnak vagy szörföznek, hanem céltudatos
expedíciókat indítanak, vagy kapcsolatokat építenek és ápolnak a net segítségével.
Ezzel pedig megdőlni látszik egy másik, ezúttal pozitív sztereotípia is:
számos írásműben szerepelt a net sztereotipikus mindenhatóságának határozott
cáfolata is. A szép új világról ugyanis lassanként kiviláglik, hogy ott
(van-e az ottnak itt reális értelme?) sem teremnek kész kenyerek a fákon,
hogy a net nem old meg semmit helyettünk: a
Az írásművek alkotói pedig mind éppen erre képesek. Hiszen életüket csak így gazdagíthatták a számítógép és a világháló segítségével; azáltal, de nem attól érezhették többnek magukat, mint korábban. Az internet, kimeríthetetlenségével együtt, nem csupán forrás, hanem sokkal inkább katalizátor - saját, olykor rejtett, olykor fel nem ismert gazdagságunk kibontója. Ahogyan sokfélék vagyunk, más-más gondolkodással, indíttatással és életmóddal, úgy sokféleképpen éljük is meg az internettel való első találkozást, a kötődés, a "behálózódás" élményét. És különféleképpen írjuk is le azt a nagyon különböző élményt, amit a hálózat eltérő megközelítése és használata jelent. Amennyiben ebben azonosságok vannak, azok nem utolsósorban női (és emberi) azonosságunk jegyei. A távolságtartás, a rácsodálkozás, a lelkesedés és a lehiggadt használat fázisai mindegyik pályázatban tetten érhetők. Alkotóik - attól is függően, hogy honnan indultak, és éppen hol tartanak - különböző történeteket mesélnek, és különböző módon fogalmazzák meg ezeket. Vannak, akik eredeti, jópofa sztorikat hoznak, mások megható, könnyeztető meséket. Némelyek könnyedén, humorral beszélnek, egyesek pontosan, gördülékenyen,
sőt néha kifejezetten költői módon, mások nehezebben, kevésbé ügyesen,
vagy éppen mélyről jövő, súlyos szavakkal. Van, aki a csaknem kezdő nethasználó
naiv lelkesedésével, és van, aki a "régi motoros" semmin sem csodálkozó
érettségével. Melyik a jobb, melyik a lelkesebb, melyik az őszintébb? Lehet
szeretni az egyiket, kevésbé rokonszenvezni a másikkal. Lehet nagyra értékelni
a rutinos, pontos fogalmazást, de egy személyes, kedves gondolat, egy mesterkéletlen,
bohókás történet olykor jobban megragadhatja az embert. A díjazottak díjakat
nyernek. A pályázók - mindegyik külön-külön és együtt az összes - győznek.
Emberi és női korlátainkat többféleképpen is legyőzhetjük.
Az internet csupán egy eszköz. Az eszköz pedig annyiban fontos, amennyiben tudunk mit kezdeni vele. Mi pedig már tudunk. Egyre inkább, és egyre többen - ezt pályaműveink összessége bizonyítja. Pályázóink, igen bölcsen, ismerik a nagy titkot: a dolgokat arra kell használni, amire - számunkra - valók. A kezdet mindig nehéz. Közhely, de a közhelyek igazságával minden helyzetben - hol kénytelen-kelletlen, hol jóleső megnyugvással - szembe kell néznünk. Mert csakugyan nehéz megtenni az első lépést, nehéz elkezdeni egy új dolgot, elsajátítani egy új módszert, megismerni egy új világot - és igen, nehéz leírni az első szavakat. Legyen az akár életünk első írott mondata, az első, pályázatra benyújtott írásmű, vagy az első, nyilvánosságnak szánt vallomásunk egy új világról. Emberi történetünk során mindig voltak ismeretlen, fenyegető vagy titokzatos világrészek. A legtöbb történetben azonban eljön az az idő, amikor a fenyegető ismeretlenből kalandokra csábító új világ lesz: az úttörők, a felfedezők, a megismerők terepe. A legszebb, leggazdagabb ilyen világok ráadásul nem is biztos, hogy messze vannak, nem is biztos, hogy kívül vannak. Olykor a kimeríthetetlen ott rejtőzik éppen a gyerekszobában, a nagyszobában, a mindennap belakott munkahelyen. Vagy éppen bennünk magunkban. És korántsem biztos, hogy töviről hegyire meg lehet ismerni. Pályázóink voltaképpen útinaplót írtak: beszámolókat arról, hogyan fedeztek fel maguknak egy ismeretlen világrészt. Nem első felfedezőként, nem Colombusként, de ez nem is fontos. Hiszen erről a világról hamarosan az derült ki, hogy nagyobb és kiismerhetetlenebb, sokszínűbb és változékonyabb, mint bárki, akár a megalkotói valaha is gondolhatták volna. Akkor pedig minden egyes új hódítója a maga számára fedezheti fel, találhat újat benne, meríthet belőle és győzheti le a maga módján. Mindenki úgy, ahogyan neki magának szüksége van rá. Az internet valósága, kötetlen és szabályozhatatlan, gyorsan változó és egyre sűrűsödő szövedéke emberi sokféles égünk jele, eredménye. És ennek bizonyítéka beérkezett pályaműveink kaleidoszkópja is. Pályázóink a legtöbb szempontból - korukban, családi állapotukban, lakóhelyükben, végzettségükben, foglalkozásukban - különböznek egymástól. Két közös dolog azonban feltétlenül van bennük. Nők, és interneteznek. A harmadik pedig, ami összefűzi-összefűzheti őket, hogy a számítógép és/vagy az internet használata sokat jelent nekik. Nem csupán újabb vásárlási lehetőséget vagy újabb pletykapartit (ahogyan az előítéletek mondják), hanem a skála az értelmes, alkotó munkától a konkrét segítségnyújtásig, az igazi társ megtalálásától a távoli vagy közeli, vér-, vagy szellemi rokonok felkereséséig terjed. Azaz mind a szélesebb értelemben vett emberi, mind a szűkebb szakmai, mind pedig az előző kettőt átfedő női szerepek új dimenziót nyernek a világhálón keresztül nézve. A teljesség igénye nélkül ez a pár gondolat, amelyek a pályázat igazi üzenetét, értelmét jelzik. Válogató a pályázatokból: Dr. Ujj Katalin:
Éter Etelka:
Dr.Mező Imréné, 65 éves:
Nagy Katalin:
Szigecsánné Burgyán Gabriella:
Potondi Istvánné:
Zsámboki Tímea:
Uray Ágnes az autista kisfiú mamája:
Loskay Edina:
Ruby Vilmosné, 71 éves:
Türk Sára:
Akik a bírálatot és az értékelést végezték A MINők Egyesületének tagjai, szakértőiből összeállt egy maroknyi csapat,
hogy szaktudásukkal, lelkesedésükkel elvégezzék a szép számban beérkezett
pályázatok értékelését, illetve az ezzel kapcsolatos munkában segítsenek.
Balogh Sándor (Sopron): humán tréner, szerkesztő-újságíró
A MINők további tervei Elkészült a MINők webhelyének új arculata Bélafalvy Krisztina
jóvoltából.
Hogyan lehet csatlakozni az egyesülethez? A MINők szeptember 30-án, a rendkívüli közgyűlésen elfogadott alapszabályzata
itt olvasható:
Balogh Sándor
*** Az elkövetkező időszakban a Magyar Internetező Nők Egyesülete "Nők és a net - Internetező nők történetei" címmel meghidetett pályázatának nyertes műveiből a cyberpress olvasóinak is ízelítőt adunk. |