...mint komor tájból a pillangók serege...

Aki újév hajnalán képes volt úgy 11-1/2 12 tájban felébredni, s bekapcsolta a TV-t, ugyanazt láthatta, mint egy évvel ezelôtt ebben az idôben, mint két éve, mint azelôtt, és mint minden évben: A Bécsi Filharmónikusok újévi koncertjét. Lorin Maazel széles gesztusai mit sem változtak tavaly óta, a zenekar most is a Kék Duna keringô eljátszása elôtt köszöntötte a világot Prosit Neujahr! felkiáltással, s a 10-15 ezer Schillinges belépôjegyért ismét vígan tapsolhatott az úri közönség a Radetzky induló ütemére. Az újév enélkül nem is tudja, hogyan kell elkezdôdnie...

Ifj. Joh. Strauss 1849-ben átvatte apja zenekarát, de csak 1862-ben kapta meg a K.u.K. Hofballmusikdirektor címet - ugyanis 1849-ben írt néhány kompozíciójának címe miatt forradalmárság gyanújába keveredett. (Freiheits-Lieder = szabadságdalok op.52; Fest-Marsch 1848 = Ünnepi induló 1848 op. 49;  Revolutions-Marsch = Forradalmi induló op. 54)
Miután megkapta az áhított állást, többé már nem nagyon érdekelte a zenekari munka, gyakorlatilag csak a báli szezonban karmesterkedett. Szívesebben foglalkozott zeneszerzéssel. Megpróbálkozott operettek összeállításával is, ezek közül ma már csak a Denevért és a Cigánybárót adják elô gyakrabban... Mivel csak a zenéhez értett, s nem volt érzéke a szövegekhez, a színpadi beállításokhoz, sok gondjuk volt vele a szövegkönyvíróknak. Úgy dolgozott, hogy megpróbálta mélyen beleélni magát a szöveg hangulatába, s írt hozzá egy zenét. Persze hogy nem jött ki így a szótagszám! Ezért nem meglepô, hogy késôbb többször, többen is megpróbálták modernizálni a szövegkönyveket, teljesen átdolgozni egyes operetteket, vagy egyszerűen a legnépszerűbb Strauss-dallamokból új művet írtak. Maga Strauss adott erre példát, amikor a Bécsi Vér-t (Wiener Blut) összeállította egy Adolph Müller nevű Kappelmeister javaslatára és segítségével...

A "Keringôkirály" titulus idôvel az apáról a fiúra szállt át, aki életével testesítette meg a monarchia fénykorának felszínes csillogását. A rossz nyelvek szerint I. Ferenc József császár is csak addig uralkodott, amíg Strauss meg nem halt... Zenéjének könnyed eleganciája, életteli, humoros fordulatai, charmja egyaránt a XIX. századi császári Bécs életörömét hirdetik. A bécsi keringôt a klasszikus tökéletességig fejleszti, így az már nemcsak a lebujokban, vendégfogadókban, városszéli kiskocsmákban szólhat, hanem az udvari bálok pompájának fényét is emeli.
A tudományosabb érdeklôdésű olvasók kedvéért ide másolom, amit Strauss keringôirôl az 1965-ben kiadott Zenei Lexikonban olvastam:

"A kaleidoszkóp-szerű valcer-ciklust nagy változatossággal kezeli: többnyire ellentétes hangulatú, lassú bevezetéssel kezdi, amelybôl azután úgy röppen ki a tánc, mint komor tájból a pillangók serege, ha hirtelen napsütés éri..."