Rovat: Diákélet - diákszáj
1998. szeptember 09., szerda 00:00
|
"Reggel valami iszonyú hang szakítja félbe mély álmunkat..." Elkezdődött az iskola
Reggel valami iszonyú hang szakítja félbe mély álmunkat. Tiz perccel később kemény erőfeszítéssel kinyitjuk az egyik szemünket, az órára nézünk és azon gondolkodunk, miért is hallgatjuk ébren a madarak csivitelését - már háromnegyed hétkor? Azután hamarosan rádöbbenünk a szörnyű valóságra: elkezdődött az iskola. Kellemetlen meglepetések érhetnek minket már az első napon. Mint ismeretes, az iskolák a nyári szünet alatt igyekeznek elintézni minden felújítást, hogy még véletlenül se zavarják meg ezzel a tudásra szomjazó diákok óráit évközben. Ezért aztán akinek volt szerencséje egész nyáron elkerülni az iskola 1 km-es körzetét, elkezdhet gondolkodni az iskolája előtt állva, tíz perccel nyolc előtt azon, vajon eltévedt-e, vagy nem? Mindezt hamar elfelejtjük, immár mindkét nyitott szemünkkel felfedezve iskolánk címerét. Megtalálva osztálytermünket, megpróbáljuk a reggel gyorsan félbeszakadt álmunkat a padon folytatni. Hogy, hogy nem, még most sem érünk el a jól megérdemelt pihenésig... Ennek okát az iskola új diákjaiban kell keresnünk, akik föl-le száguldoznak a lépcsőkön, miközben vad üvöltéssel kommunikálnak egymással. Ezzel a már amúgy is elrontott nap színvonala még tovább zuhan. Miután találkoztunk összes osztálytársunkkal (valakikkel egy osztállyal alattunk), vigasztaljon minket az a tudat, hogy a tanároknak sokkal rosszabb, és idézzük fel elkeseredett arcukat látva, hogy bár a nyár nem volt túl hosszú, de arra mégis elegendő, hogy az egész tananyagot elfelejtsük. S immár kevésbé szomorúan gondolunk arra, hogy egyszer valamikor - talán - a jövő nyár is eljön. |