CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Diákélet - diákszáj

1998. november 18., szerda 00:00


"Aki sokat késik, nem ember. Aki soha, az sem ember."

Ahány késés, annyi szokás

Késõk
 

 "Aki sokat késik, nem ember. Aki soha, az sem ember."

A fenti idézetbõl következik, hogy nincs olyan ember, aki még ne késett volna. (Ha mégis akadna ilyen, ne aggódjon, lesz még alkalma bepótolni...)
 A késés okait illetõen nyugodtan elmondhatjuk: ahány késés, annyi szokás. A reggeli késéseket többnyire az okozza, hogy a mindennapi robotban megfáradt, teljesen kimerült emberek képtelenek, vagy meg sem próbálnak idõben felkelni. Jobb esetben csak egy negyedórával - félórával ébrednek késõbb, de "munkatársunkkal" is megtörtént már, hogy négyórás késséssel érkezett a megbeszélt helyszínre - saját bevallása szerint elaludt... Vannak olyanok is, akik egyszerûen elfelejtik, mikor hova kell menniük, s mire eszükbe jut, (vagy eszükbe juttatják,) már nincs idejük arra, hogy pontosan odaérjenek. Ilyenkor megeshet, hogy el sem indulnak - a várható kiakadást elkerülendõ.
 Általános tapasztalat, hogy a késést mindig sietség, rohanás, kapkodás elõzi meg, ami tulajdonképpen elkeseredett, és általában eredménytelen küzdelem a késést hátráltató tényezõk ellen. Ilyen lehet a szomszéd néni, vagy rég nem látott távoli rokon, aki éppen akkor akarja élete történetét elmesélni, mikor már több mint tíz perce várnak az emberre, esetleg a viharos erejû szembeszél (ez mindig fordítottan arányos az ember testsúlyával), de a buszok és egyéb közlekedési eszközök menetrendjét is említhetném, amit úgy alkottak meg, hogy mindig öt percet késsen az ember, bármelyikre is száll fel, s minél jobban siet, annál nagyobb idõközönként járnak.
 Ide tartoznak még a különféle zseb- és karórák, hiszen a sietõ ember idejének több mint felét arra pazarolja, hogy állandóan az órájára pislog, amitõl persze sem õ nem halad gyorsabban, sem az idõ nem áll meg, de még csak le sem lassul.
 Ha már megtörtént a baj, és elkéstünk, jöhet a magyarázkodás. Ez a legszebb a késésben, ugyanis a notórius késõk fantáziája kimeríthetetlen. Hol a beteg nagynéni ápolását nem lehetett hamarabb befejezni, hol elromlott a telefon, mikor ébresztést kértek rajta, hol a lakás kulcsa szublimált, úgyhogy lehetetlenség volt hamarabb elindulni, nem is beszélve a legújabb brazil  filmsorozatról, aminek a mai epizódját nem lehetett kihagyni... és miután a magyarázkodásnak vége, reménykedhetünk, hogy minden komolyabb következmény (ennek mibenlétét az olvasók fantáziájára bízom) nélkül megússzuk.

Réka