"Aki sokat késik, nem ember. Aki soha, az sem ember."
Ahány késés, annyi szokás
Késõk
"Aki sokat késik, nem ember. Aki soha, az sem
ember."
A fenti idézetbõl következik, hogy nincs olyan
ember,
aki még ne késett volna. (Ha mégis akadna ilyen,
ne
aggódjon, lesz még alkalma bepótolni...)
A késés okait illetõen nyugodtan
elmondhatjuk:
ahány késés, annyi szokás. A reggeli
késéseket
többnyire az okozza, hogy a mindennapi robotban megfáradt,
teljesen kimerült emberek képtelenek, vagy meg sem
próbálnak
idõben felkelni. Jobb esetben csak egy
negyedórával
- félórával ébrednek késõbb,
de "munkatársunkkal" is megtörtént már, hogy
négyórás késséssel érkezett
a
megbeszélt helyszínre - saját bevallása
szerint
elaludt... Vannak olyanok is, akik egyszerûen elfelejtik, mikor
hova
kell menniük, s mire eszükbe jut, (vagy eszükbe
juttatják,)
már nincs idejük arra, hogy pontosan odaérjenek.
Ilyenkor
megeshet, hogy el sem indulnak - a várható
kiakadást
elkerülendõ.
Általános tapasztalat, hogy a
késést
mindig sietség, rohanás, kapkodás elõzi
meg,
ami tulajdonképpen elkeseredett, és
általában
eredménytelen küzdelem a késést
hátráltató
tényezõk ellen. Ilyen lehet a szomszéd
néni,
vagy rég nem látott távoli rokon, aki
éppen
akkor akarja élete történetét
elmesélni,
mikor már több mint tíz perce várnak az
emberre,
esetleg a viharos erejû szembeszél (ez mindig
fordítottan
arányos az ember testsúlyával), de a buszok
és
egyéb közlekedési eszközök
menetrendjét
is említhetném, amit úgy alkottak meg, hogy
mindig
öt percet késsen az ember, bármelyikre is
száll
fel, s minél jobban siet, annál nagyobb
idõközönként
járnak.
Ide tartoznak még a különféle zseb-
és
karórák, hiszen a sietõ ember idejének
több
mint felét arra pazarolja, hogy állandóan az
órájára
pislog, amitõl persze sem õ nem halad gyorsabban, sem az
idõ nem áll meg, de még csak le sem lassul.
Ha már megtörtént a baj, és
elkéstünk,
jöhet a magyarázkodás. Ez a legszebb a
késésben,
ugyanis a notórius késõk fantáziája
kimeríthetetlen. Hol a beteg nagynéni
ápolását
nem lehetett hamarabb befejezni, hol elromlott a telefon, mikor
ébresztést
kértek rajta, hol a lakás kulcsa szublimált,
úgyhogy
lehetetlenség volt hamarabb elindulni, nem is beszélve a
legújabb brazil filmsorozatról, aminek a mai
epizódját
nem lehetett kihagyni... és miután a
magyarázkodásnak
vége, reménykedhetünk, hogy minden komolyabb
következmény
(ennek mibenlétét az olvasók
fantáziájára
bízom) nélkül megússzuk.
Réka
|