CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2001. december 12., szerda 19:31


Búcsú dr. Lampérth Gyulától

Búcsú dr. Lampérth Gyulától

" Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!" (Neh 8,10)

December 10-én családtagjai mellett sok száz soproni - pályatársak, diákok, kollégák, ismerősök - kísérte utolsó földi útjára Dr. Lampérth Gyulát, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) haláláig hű igazgatóját.
Az evangélikus templomban tartott temetési istentiszteleten a gyülekezet D. Szebik Imre elnök-püspök, Ittzés János püspök, Zügn Tamás lelkész igehirdetésével és imádságával fordult kegyelemért, vigasztalásért, útmutatásért és reménységért Istenhez.

Tölli Balázs megbízott igazgató a tanártársak és minden soproni nevében búcsúzott:

    “... aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál” (Lk 22,26) - olvastam ezt a mondatot a 90-es évek elején, negyedéves egyetemistaként, egy igazgatói iroda falán bekeretezve a soproni Evangélikus Líceumban. Isten megadta közelről látnom, ez a szolgálat mit jelent. Szolgálatát Istennek, a szolgatársnak, a vezetettnek, az ügynek, ami a Soproni Líceum. A Soproni Líceum nevében, tanártársaim nevében, minden soproni nevében búcsúzom.
    Itt ezen a helyen az ember érdemét sorolnom még barátként sem lehet, csak megköszönnöm Istennek azt a sok jót, amit általa nekünk adott; a tiszta hitet, a munka örömét, szeretetét, lendületét, s egy olyan iskolát, amely munkája által több lehetett egy gimnáziumnál.
    Egy héttel ezelőtt, december 3-án, halála napján a Fénysugarak napra rendelt igéje a következő volt: “Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” (1Kor 15,20).

    A tábla marad a falon: “... aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál”. A mi dolgunk csak az lehet majd, hogy jól sáfárkodjunk a ránk hagyott örökség gazdagságával, a hittel, a szolgálat örömével. Kedves költője, Reményik Sándor versével búcsúzom:
 
 

VÉGRENDELET

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.