CyberPress.Sopron

Ullein-Reviczky Antal emléktábla avatás
Sopron, Erzsébet u. 13.

Sopron Megyei Jogú Város polgármestere, Ullein-Reviczky Antal leszármazottai és soproni polgárok jelenlétében avatták fel Sopronban az Erzsébet utca 13. szám alatt a Ullein-Reviczky Antal emléktábláját.
Ullein-Reviczky Antal életét és politikai pályáját, a magyar történelemben betöltött szerepét dr. Molnár László ismertette.

    Az Ullein név 1845-ben tűnik fel a soproni polgárkönyvben. Antal - a nagyapa - és József - az apa - neves építőmesterek voltak, akik 1875 és 1910 között 21 lakóházat, középületet és iskolát építettek, az Erzsébet utcában ma is áll öt épületük.
    Ullein Reviczky Antal 1894 november 8-án született. Ez, a most 13. számú, korábban 21. számú ház apja halála után - 1915-ben - került a fia nevére. A földszintesnek épült, 28 m homlokhosszúságú házban lakott az özvegy édesanyja és húga - Török Béláné - családjával. Tartós külföldi szolgálataiból hazatérve, 1943 szeptemberéig ebben az épületben látogatta meg édesanyját, rokonait és fogadta bizalmas soproni barátait.
    Felsőfokú tanulmányait a Mária Terézia által alapított bécsi konzuli akadémián végezte, majd a debreceni tudományegyetemen abszolvált, 1927-ben avatták doktorrá.
    Sopron városát már az 1919. szeptember 10-i Ausztriával megkötött Saint-Germain-i békeszerződés Ausztriához csatolta. Magyarország ezen tárgyalások során még a hangját sem hallathatta. Az 1920. június 4-én aláírt Trianon-i szerződés szövege is tartalmazta a Nyugat-magyarországi három megye nyugati részének átcsatolását Ausztriához.
    Az első világháború után, amikor a Bécstől függetlenné vált, megcsonkított magyar állam talpra állt, a puszta létét is el kellett fogadtatnia a nagyvilággal, hiszen 1918 őszéig nem létezett magyar külügyminisztérium és külképviseleteink, követségeink sem voltak.
    Ilyen körülmények között valóban rendkívüli volt az a feladat, hogy öt nyelven beszélő, tanult diplomataként közreműködjön az önálló Magyarország nehéz nemzetközi próbatételén, éppen szülővárosa érdekében. Ullein konzul ebben a nehéz - mondhatni reménytelen helyzetben egy éven át folyamatosan tagja volt a nemzetközi bizottságoknak.

    Tevékenységét és szerepét kiemeli a korabeli magyar sajtó, majd a népszavazásról írt történeti cikkek és többek között Tráger Ernő és Missurai Krug könyvei. A Sopron városát és a környékbeli nyolc községet tulajdonképpen visszaadó, befejező tárgyalás 1922 január 1-i jegyzőkönyvében - az angol, francia, olasz és magyar tábornokok mellett - az ő aláírása is szerepel. Báró Villani Frigyes nagykövetnek a tárgyalás-sorozatot összefoglaló, bizalmas, 1923-ban megjelent 87 oldalas dokumentumát Fogarassy László a Nyugat-magyarországi kérdés legkiválóbb szakértője a legmegbízhatóbbnak nevezi az összes kiadványok közül. Ebben írja Villani: Hálásan kell megemlékeznem Ullein Antal konzul úrról, aki a politikai természetű és sajtó ügyeket végezte nagy ügyességgel, a genfi, a londoni utaimon és a népszövetségi tárgyalások alkalmával értékes segítőtársam volt." Ullein ekkor mindössze 26 éves volt.
    Diplomáciai pályája hét évig párizsba, majd Ankarába és Zágrábba vezette. 1929-ben házasságot kötött Cumberbatch isztambuli brit konzul lányával. Belügyminiszteri engedéllyel 1934-ben atyja neve mellé felvette édesanyja - Reviczky Mária - családnevét is…
    Ullein Reviczkyt 1938-ban kinevezték a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjévé, majd megbízták a bel- és külpolitikával foglalkozó sajtó, az akkor még nem használatos szóval - média - egységes irányításával. 1942 év májusától a rangja: rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter. A magyar sajtót élesen figyelte a budapesti német nagykövetség, de a szovjet és az angol hírközlő és politikai szervek is.

Ullein-Reviczky, aki műveltségben, tájékozottságban, felkészültségben felette állt a kor vezető politikusainak, fokozatosan megpróbált ellenállni az ország egyoldalú elkötelezettségének. A magyar diplomácia hivatalos német-barátságának leple alatt, titkos tárgyalások útján illegális kapcsolatokat létesített a nyugati hatalmakkal.
1942 nyarán apósa Boszporusz-parti villájában illetékes angol személyekkel megtárgyalta a Magyarország és a szövetséges hadsereg közötti kapcsolat-felvételt, majd Kállay Miklós miniszterelnökkel egyetértésben rádió adó-vevő készüléket hozatott Budapestre, melynek segítségével a kormány egészen szűk köre összeköttetést létesíthetett a kairói brit főparancsnoksággal. Megállapodás történt, hogy a hazánkon Németország bombázására átrepülő angolszász flottákat légvédelmünk nem támadja, ők viszont cserébe nem dobnak bombát Magyarországra. A magyar vezérkar azt sem engedte meg, hogy a Dunántúlon német légvédelmi ütegek kerüljenek felállításra, nehogy azok mégis tüzelni kezdjenek. Ez a megállapodás egészen a német megszállásig, 1944 március végéig tartott. A nyugati hatalmakkal felvett kapcsolat nem maradt titokban a németek előtt. A német diplomácia és a sajtó egyre élesebben kritizálta Ullein-Reviczkynek a magyar sajtót irányító tevékenységét, Ribbentrop külügyminiszter minden kapcsolatot megszakított vele. Hitler 1943. április 16-án Horthyval tárgyalt. A Führer Kállay miniszterelnök leváltását, a zsidókérdés redikális megoldását és a háborús erőfeszítések fokozását követelte. Közölte a kormányzóval, hogy bizalmának csökkenésében súlyosan terhelő szerep jut Ullein-Reviczky Antalnak, aki szerinte a magyar kormány "rossz szelleme". Horthy akkor még megvédte munkatársait és ellenállt a követelésnek…

Ullein-Reviczky tiltakozásul Magyarország német megszállása ellen, 1944 március 21-én lemondott követi tisztéről és nyilatkozatban ítélte el a németek által hatalomra segített kormányt. Válaszként elkobozták budapesti vagyonát.
A háború befejeztével levélben felajánlott szolgálataira az új magyar kormány nem tartott igényt. Családjával Isztambulba, majd Genfbe költözött, ahol 1947-ben "Német háború - orosz béke" sokatmondó címmel francia nyelven kiadta emlékiratait. A párizsi béketárgyalásra szánt kötete azonban nem jutott el a szerződést előkészítő diplomatákhoz. 1950-ben Londonban telepedett le, ott ellátta az amerikai székhelyű Magyar Nemzeti Bizottmány képviseletét. A felajánlott brit állampolgárságot nem vette fel. Halála hirtelen következett be 1955. június 13-án.

Visszatekintve a II. világháború korszakára megállapítható, hogy 1941-től kezdve több terv született, amelyek Magyarország háborúból kilépését akarták előkészíteni, de a tettek útjára kevesen léptek. Ullein-Reviczky nem törődött bele a Trianon által megszabott kényszerpályába, hanem másokat is ösztönözve cselekedett, folyamatosan kutatva a megoldáshoz vezető utat. Kiváló diplomáciai érzékkel, töretlen energiával munkálkodott, hogy Magyarország ki tudjon törni a náci Németország és a kommunista Szovjetunió nyomásából, ma már mondhatjuk: az emberiségellenes hatalmak kényszerű szorításából és a nyugati hatalmak oldalára tudjon állni. Olyan korszakban vállalta a hitlerellenes politikát, amikor ezzel az életét is kockáztatta. Az a sors várt rá, mint történelmünk során megannyi kimagasló honfitársára: idegenben, száműzöttként élte utolsó éveit, mégis magyarként hunyt el.

Leánya - Lovice Mária - aki magyar és angol illetőségű a Cserhátban megvásárolta a Kelecsenyi romos kastélyt, hogy abban édesapja emlékére kulturális központot hozzon létre. Az újjáépítés 1995-ben Göncz Árpád jelenlétében ünnepélyes aktussal kezdődött és a kastélyt ez év augusztusában Mádl Ferenc köztársasági elnök avatta fel több száz közéleti személyiség és vendég jelenlétében.