Rovat: Diákélet - diákszáj
1998. május 19., kedd 00:00
|
"...áció, ...káció, vakáció!"
Már csak pár hét, és... mindenki tudja, mi következik. Jön a nyár. Pontos matamatikai számítások elvégzése után rájöttünk, hogy már csak 18(!!!) (=tizennyolc) nap van hátra, és itt a vakáció. Ez az egyetlen időpont, amelyet tanár és diák egyaránt vár. (Van egy olyan időpont is,, amelyiket mindkét fél szeretne elkerülni: az évkezdet...) A tanárok megtépázott idegzetük helyreállításának szentelik a nyári szünetet, míg a diákok emberfeletti erőfeszítéssel igyekeznek megfeledkezni az iskoláról, ami különösen akkor nehéz, ha az illető megbukott. De azért többnyire sikerül nekik... Az egyébként nem sokra becsült, és igen népszerűtlen tanári pálya iránt megnő az emberekben az érdeklődés, hiszen ki ne szeretne két és fél hónapot otthon tölteni (aludni), a munkahelyet elfeledve. (Aki nem, az nem is ember...) A diákokban is csak az tartja a lelket egész évben, hogy egyszer majd csak eljön a nyár, amikor kék az ég, és süt a napocska, madarak csiripelnek a fákon - már ha meg nem döglöttek a negyvenfokos hőségben, vagy le nem verte őket a jégeső. És ami a legfontosabb: nem kell tanulni. (Van aki eddig sem tette - annak nem lesz nehéz megszokni a változást...) Már évszázadok óta ismert tény, mostanra pedig tudományosan is bizonyították, hogy az egy-két napos szünetekben az előző napok harmincfokos melege és napsütése valami ismeretlen, természetfölötti erő hatására a sarkköri éghajlat tipikus időjárásába vált át. De mivel a nyár hosszú, nem sok az esély arra, hogy végig az esőisten áldását élvezzük. (Lásd mediterrán éghajlat...) A most érettségizők számára a nyár pótolja a tanulással „felelegesen elvesztegetett időt”, már ha tanulásra vesztegették. Ha nem; majd a pótérettségi előtt lesznek kénytelenek megtenni. Réka - Bunny |